Elképzeltem

Elképzelem, hogy csak ketten vagyunk az irodában, a „kaptárrácson” át látod rajtam, hogy most bármit megtennék egy érintésedért. Szól a zene, a Vad Fruttik tépik a húrokat „... szájhoz száj, bőrhöz a bőr megszűnik minden határ... ” Mélázok, hogy hol is a határ, van e határ még, majd rájövök, hogy tényleg megszűntek, ennek a Marcinak igaza van! Ha nincsenek határok, akkor bármit megtehetünk egymással? A kérdés borzongat egyben nagyon impulzív, alig bírok magammal. A gondolat megtörik, mert megmozdulsz, légiesen ellibegsz mögöttem, naná hogy mögöttem! Jaj, az a csípőmozgás megőrjít, nem magamutogató, de a határokat súrolja oly erotikus. Ha a férfiszem ráakad, akkor nincs menekvés kénytelen követni mindenhová, elemzi a ringó mozgást, ahogy haladsz.
A fizika sem ismeri a Réka féle csípőmozgás vektorait, oly rejtélyes irányú és oly szexivé teszi azt a tökéletesre formált popsit, hogy rögtön simogatni kívánkozik a férfi keze. Ahogy elmész mögöttem, finoman megsimítod a vállam, apróság, de nekem nagyon fontos, mivel soha nem kezdeményeztél érintést, mindig elfogadtad, de vigyáztál, hogy ne legyél első. Elkapom a pillanatot és téged is, egy fordulással a székben eléd kerülök. Rám nevetsz, sejtetted, hogy ezt nem hagyom ki. Magamhoz húzlak, végre utolértem az a csodás feneket, enyém, nem engedem. Egyik kezedet a vállamra teszed, a másikkal cirógatóan simogatod a hajamat, én közben beléd fúrom az arcomat, nagyot sóhajtok, az illatodból lélegzem. Bódítóan hat, még jó hogy ülök, megrészegedem. Simogatlak, kezem felderíti tested nagyvonalú íveit, zegzugát. Csupa domb, halom és megannyi hajlat, imádom ezt a vidéket, órákig kirándulnék rajtad.
Felállok, talpra is. Összeér a testünk, egy mozdulattal kirúgom a széket közülünk, a csípődet még mindig szorítva megint magamhoz húzlak. Fel sem eszmélek, már vadul csókolózunk. Olyan izgalmasan finom vagy, mint az első meleg tavaszi nap érlelő sugara. A nap a rügyeket pattintja meg, te a nadrágom gombjait, melyek kezdik is feladni a kapaszkodást, mivel majd szét vet a vágy délen. Ezt te nagyon is jó tudod, érzed is az ágyékom feszülését, csók közben kéjesen nevetve belém súgsz... tudom milyen. Közben nem vagyok tétlen, elérem a melltartód csatját, kicsit babrálok, de magyarázkodási időn belül végzek vele, pattan egyet, utat engedve melled felszabadított mozgásának és nemkülönben SÓVÁR ujjaimnak.