Elképzeltem

Elképzelem, hogy csak ketten vagyunk az irodában, a „kaptárrácson” át látod rajtam, hogy most bármit megtennék egy érintésedért. Szól a zene, a Vad Fruttik tépik a húrokat „... szájhoz száj, bőrhöz a bőr megszűnik minden határ... ” Mélázok, hogy hol is a határ, van e határ még, majd rájövök, hogy tényleg megszűntek, ennek a Marcinak igaza van! Ha nincsenek határok, akkor bármit megtehetünk egymással? A kérdés borzongat egyben nagyon impulzív, alig bírok magammal. A gondolat megtörik, mert megmozdulsz, légiesen ellibegsz mögöttem, naná hogy mögöttem! Jaj, az a csípőmozgás megőrjít, nem magamutogató, de a határokat súrolja oly erotikus. Ha a férfiszem ráakad, akkor nincs menekvés kénytelen követni mindenhová, elemzi a ringó mozgást, ahogy haladsz.
A fizika sem ismeri a Réka féle csípőmozgás vektorait, oly rejtélyes irányú és oly szexivé teszi azt a tökéletesre formált popsit, hogy rögtön simogatni kívánkozik a férfi keze. Ahogy elmész mögöttem, finoman megsimítod a vállam, apróság, de nekem nagyon fontos, mivel soha nem kezdeményeztél érintést, mindig elfogadtad, de vigyáztál, hogy ne legyél első. Elkapom a pillanatot és téged is, egy fordulással a székben eléd kerülök. Rám nevetsz, sejtetted, hogy ezt nem hagyom ki. Magamhoz húzlak, végre utolértem az a csodás feneket, enyém, nem engedem. Egyik kezedet a vállamra teszed, a másikkal cirógatóan simogatod a hajamat, én közben beléd fúrom az arcomat, nagyot sóhajtok, az illatodból lélegzem. Bódítóan hat, még jó hogy ülök, . Simogatlak, kezem felderíti tested nagyvonalú íveit, zegzugát. Csupa domb, halom és megannyi hajlat, imádom ezt a vidéket, órákig kirándulnék rajtad.
Felállok, talpra is. Összeér a testünk, egy mozdulattal kirúgom a széket közülünk, a csípődet még mindig szorítva megint magamhoz húzlak. Fel sem eszmélek, már vadul csókolózunk. Olyan izgalmasan finom vagy, mint az első meleg tavaszi nap érlelő sugara. A nap a rügyeket pattintja meg, te a nadrágom gombjait, melyek kezdik is feladni a kapaszkodást, mivel majd szét vet a vágy délen. Ezt te nagyon is jó tudod, érzed is az ágyékom feszülését, csók közben kéjesen nevetve belém súgsz... tudom milyen. Közben nem vagyok tétlen, elérem a melltartód csatját, kicsit babrálok, de magyarázkodási időn belül végzek vele, pattan egyet, utat engedve melled felszabadított mozgásának és nemkülönben SÓVÁR ujjaimnak.