A fotel

Volt egy régi, nagy, masszív fotelünk, amit szerettünk volna eladni. Pontosabban gondolkodtunk rajta, hogy lecseréljük, mert túl sok helyet foglal, és vannak már sokkal divatosabb darabok is. Viszont nem nagyon tettünk még semmit az ügy érdekében. Végig kérdeztük a barátainkat, és ennyi. Lusta, napos, meleg szombat délután volt, mikor Anna és barátja, Miki beállítottak. Éppen erre fele jártak, gondolták, felugranak egy kávéra, beszélgetünk egy kicsit, és megnézik azt a híres fotelt, hátha kell nekik. Aztán két órával később Peti felbontotta az első üveg . Majd nem sokkal később még egyet. Aztán elkezdődött a youtube-diszkó, és szép lassan belecsúsztunk a bulizásba. Aztán a párok egyre inkább egymással foglalkoztak, és hát éreztem Petin, hogy örömmel venné, ha elmennének végre Annáék, ők azonban a fotelben ülve turbékoltak, teljesen kizárva minket. De annyira, hogy mikor Peti kiment a mosdóba, én pedig a konyhába egy pohár vízért, visszatérve látom, ahogy Miki keze Anna pólója alatt matat, sőt, teljesen fel is húzza rajta a ruhát. Az ajtóban álltam, és néztem, ahogy keze szép lassan besiklik a melltartó alá, majd ujjai közé csippenti a mellbimbót. Ekkor ért mellém Peti, és egy pillanat alatt felmérte a helyzetet szerencsére, így, mielőtt még vált volna ácsorgásom, behúzott a hálószobába. Egyből egymásnak estünk, nem sokat vacakoltunk a vetkőzéssel sem. Peti benyúlt a szoknyám alá, és lehúzta a bugyimat, majd az ágyra dobott, és egyből nyalogatni kezdett. Kicsit durva volt ez kezdésnek, de nem volt kedvem tiltakozni. Közben fejemben folyamatosan az előbb látott képek peregtek, egyre tovább és tovább szőve a történetet. Éreztem, ahogy Peti szívja a nagyajkaimat, és arra gondoltam, a másik szobában éppen ezt csinálják Annáék is. Belém dugta egy ujját, és szinte hallottam, ahogy Anna kéjesen felnyög. Vagy nem csak szinte, eszméltem fel egy pillanatra, amíg újra magával nem rántott az élvezet. Közben Peti ledobálta magáról a ruháit, és már fölém is térdelt, és kemény farkával a puncimat simogatta. Majd megőrültem már, hogy végre magamban érezhessem. És akkor megint hallottam azt a halk sikkantást. Petin is látszott, hogy hallotta, elvigyorodott. Nem nézzük meg, kérdezte, és pedig már osontam is az ajtóhoz, hogy belessek.