Durva dolgok 2. rész - Az új család

Minden megváltozott. Amikor a végért a tanév és az oszi ünnepélyesen kijelentette, hogy megbuktam csak legyintettem egyet. A sulinak úgysincs semmi értelme!
A házunk előtt egy méretes Audi parkol. A nappaliban ketten ülnek a fotelbe. Nevelőapám és egy ismeretlen középtermetű, széles vállú, iszonyatosan erősnek tűnő jó ötvenéves pasas. Markáns arcához jól illek alakja, barna bőre. Életembe nem láttam még olyan hideg szürkés-kék szemeket, mint az övé. Ahogy rám nézett, tekintette nemcsak levetkőztetett, hanem a lelkem mélyére is hatolt. Megálltam előttük.
– Nem rossz – kezdi az idegen. – Hány éves?
– 16 múlt felei Feri.
– A legjobb kor – mosolyog látogatónk, majd int, hogy lépjek közelebb. – Jó kis szuka. Térdelj le!
– Mi? – estem ki a szerepemből.
– Azt mondtam térdre! – kiáltott és én rémültem engedelmeskedtem neki.
Egy pálca van a kezébe, bambuszból készült, a végén háromszög alakú kis bőrdarab. Megérinti vele az arcomat.
– Milyen érzés volt a nevelőapáddal baszni?
– Én... én...
– Válaszolj! Az igazat! – csap meg.
– Először talán... élveztem.
– Mit?
– Ahogy rángatott, letepert, az erejét, a férfiasságát. Olyan mocskos volt – mosolyodtam el megkönnyebbülten, hogy kimondtam, amit éreztem.
– Uram!
– Bocsánat Uram.
– Ok. Kezeket a tarkóra, a térdeidet nyisd szét. Nyújtsd ki a nyelved.
Engedelmeskedtem neki, mire ő megcsapdosta a pálcájával. Picit hasogatott, de a fájdalomnál sokkal nagyobb volt az élvezet.
– Tetszik?
– Igen Uram. – remegek.
– Az jó, te kis ribanc. Húzd le a trikódat, akarom látni a csöcseidet. Látom, nem hordasz melltartót – paskolja meg a cicimet. Tudod, ki vagyok?
– Nem uram – válaszolom, miközben a mellbimbóim ágaskodtak és a bugyim egyre nedvesebb lett.
– Mond el neki – fordult nevelőapámhoz.
– A hotelben találkoztunk, ahol dolgozom. Ő itt Giuseppe, meséltem neki rólad és felkelteted az érdeklődését.
– Akarsz a tanítványom lenni Emma?
– Ez mit jelent? – kérdezem, miközben a pálca vége a combomon szánkázik végig.
– Felkészítelek az életre. Megtanítalak engedelmeskedni, igazán élvezni, megtalálni a gyönyörben a fájdalmat, a a kéjt.
– Ez így elég zavaros. – rázom meg a fejem – Uram.