Mézesbödön

Kimerülten, mégis elégedetten lököm be a nyikorgó kertajtót. A tavaszi záporok után megerősödött gaz mindent megtesz, hogy elzárja előlem az utat, de erősebbnek bizonyulok. Pár éve, szüleim halála után el akartam adni kis házunkat, de oly keveset ajánlottak érte, hogy inkább megtartottam. Jó döntésnek bizonyult. Néha, ha időm engedi lejövök ide, pár lépésnyire a világ végétől és visszarepülni a XIX. századba, amikor kevesebb volt a stressz, jobb volt a levegő és az emberek boldogan és egészségesen éltek, míg el nem vitte őket a tüdőbaj. Lehajítom a hátizsákomat a foszlott kanapéra és kitárom az ablakokat. Hazajöttem. Végre egy kis csend és...
– Hé! Szilvi! – üvölti egy női – Gyere már zabálni, mert kihűl az ebéd.
– Mingyá... – csendül fel nem messze tőlem egy kislányhang. Hirtelen egy kócos fej bukkan fel az ablakomba.
– Hát te ki vagy? – kérdezi.
– Én itt lakom – mosolyodok el. – Te hogy kerültél ide?
– Ne izélj má! Három hónapja vagyunk itt és még nem láttalak.
– Csak néha járok le.
– Honnan? – kérdezi és ráül az ablakpárkányra. Barna, gömbölyded idomait alig fedte valami. Csípőjén valamikor fehér most inkább szürke csipkés francia bugyi feszült, szakadt trikója inkább kiemelte, mint elrejtette cseppet sem kislányos melleit.
– A csöcseimet bámulod? – kérdezi vihogva.
– Neeem... nem... – önt el a forróság, mire ő széles mosollyal az arcán, megragadja a kezemet és trikójára teszi.
– Érzed, hogy dobog a szívem? Nagyon megijesztettél, pedig egész helyes pasi vagy. Meddig maradsz?
– Talán két hétig – felelem. Kemény mellbimbója szinte átdöfi a tenyeremet. Orromat megcsapja jellegzetes nőstény szaga.
– Szilvi! – üvölti megint a hang – Hol vagy?
– Megyek már! – kiabál vissza váratlan vendégem. – Na, szia – puszilja meg arcomat, – ha van piád, estére átjöhetek – mondja – majd villámgyorsan eltűnik.
A farkam áll, mint a cövek. Az utóbbi időben energiaitalon és kávát éltem, hogy megírjam a franciáknak azt a rohadt programot. Ráadásul már több mint három hónapja a jobb kezem töltötte be a barátnőm szerepét. Nem mintha Dalma valóban a párom lett volna. Néha átjött, nagy kegyesen az ágyamba bújt, de még dugás közben is mindenféle nőies marhasággal tömte a fejem. Nemrég meg bejelentette, hogy lelép a barátnőjével bálnákat menteni.
Késő este toppant be, én már a laptopom előtt ültem és egy üveg cukrozott kortyolgattam.
– Milyen spéci lapid van! – ölelt át.