Szabadulószoba

Vászon shortot vettem fel tűsarkúval, felül pedig egy fekete, gombos, rövidujjú pólót viseltem. Csinos akartam lenni, bár csak egy laza péntek esti programot terveztem két lány barátommal. Az ő ötletük volt, hogy próbáljuk ki a szabadulószobát, ami nemrég nyílt meg a városban. Én azonnal igent mondtam, már előre jó szórakozásnak tűnt.
Miközben barátaimmal sétáltam a helyszín felé, mosolyogva viseltem a férfiak pillantását, s örültem neki, hogy megbámulnak. Figyelemfelhívóan kopogtam tűsarkúmban a járda kövezetén, és élveztem a lábaimra vetülő pillantásokat. Bár Réka és Henriett is csinosan voltak öltözve, úgy éreztem, a legtöbb járókelőnek én keltem fel a figyelmét.
Mikor odaértünk, viháncolva ballagtunk le a kalandjáték bejáratához vezető lépcsőkön. Utolsónak érkeztünk, egy este 9 órai időpontot foglaltunk le. Sosem szerettünk sietni, s gondoltuk, így kiélvezhetjük a játékot, és senki nem fog idő előtt kirángatni minket.
A lépcsők alján egy jóképű, harmincas éveiben levő srác fogadott bennünket. Ránk mosolygott, majd leegyeztettük a szabályokat. A játék szerint túszul ejtett minket a maffia, és egy óra alatt kell megfejtenünk a helyiségben található rejtvényeket, hogy kijuthassunk a szobából. Álltunk elébe a feladatnak.
A fickó kinyitotta nekünk az ajtót, mi pedig beléptünk a helyiségbe. Ahogy a nyílászáró becsukódott mögöttünk, fura félelem motoszkált bennem, egy kis bezártság-érzés. Összenéztem Rékával és Henriettel. Bár nevetséges, de egy picit mindannyian megrettentünk. Tudtuk, hogy hall és lát minket a srác, mégis izgalom lett úrrá rajtunk.
– Kezdjünk neki! – buzdítottam a lányokat, és nekiláttunk a rébuszok megoldásának.
Elég sokat bíbelődtünk már az elsővel is, majd a másodikkal, a harmadikkal, s lassan nyilvánvalóvá vált, hogy nem készülünk el időben... Örültem neki, hogy utolsó ügyfélként érkeztünk, és senkit nem kell megváratnunk. Nagyon bénák voltunk, s mindeközben az járt a fejemben, hogy a kamera túlsó oldalán most a pasi biztos jókat röhög rajtunk, miközben azt gondolja, milyen szerencsétlen, buta kis libák vagyunk.
Azt gondoltam, tetszünk is neki – hisz mikor először meglátott, alaposan végigmért minket –, és közben élvezkedik a látványunkon, ahogy például az egyik feladat megoldása közben az asztal alá másztam és pucsítottam, vagy mikor Réka épp letérdelt.