Lebukás

Lassan két éve a dolognak... Csak feküdtem a vizelettől nedves, hideg kövön, testem minden ízében remegett és elképesztően mocskosnak, undorítónak éreztem magam. Lassan beesteledett, karjaim elzsibbadtak, hátam is kibírhatatlanul fájt, de nem tudtam kiegyenesedni, mert a rövid lánc kíméletlenül a fürdőkád lábához rögzített. A rengeteg pénzért vásárolt csábító női fehérnemű – garnitúra szakadozva lógott rajtam. Mindkét harisnyám több helyen felszaladt, megcsavarodott a lábaimon, korzettemről kikapcsolódva csüngtek alá a harisnyatartó pántok, hosszú szaténkesztyűm a csuklómig visszacsúszott és minden rajtamlévő ruhadarab áporodott ondó és pisiszagot árasztott.
Hogy is jutottam ide? Volt időm végiggondolni a röpke négy óra alatt, amit saját csapdám biztosított nekem. Tehetetlen düh tombolt bennem és kilátástalanságomban a sírás kerülgetett. Talán ez volt az első pillanat életemben, amikor még az öngyilkosság gondolata is átvillant az agyamon. Nem – nem, kell lennie kiútnak, nem létezik, hogy ne szabaduljak meg ettől a nyomasztó álomtól... de csak őrlődtem tovább megalázva, meggyötörve egy szánalmas, nevetséges szituációban. Mindezt a magam hibájából. Lebuktam. Immáron másodszor, nem tanulva előző hibámból. Megkaptam a sorstól amit egy ilyen fetisiszta – transzvesztita onanizálónak meg kell kapnia.

Akkor még nem tudtam mit csinálok. Csak néztem a széken nővérem másnapra kikészített ünneplőruháját és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felpróbáljam. Talán hat vagy hét éves lehettem, vajmi kevés fogalmam volt a szexualitásról. Tetszett a ruha, hófehér csipkék, fodrok, lágy esés, selymes tapintás... Amikor csak lehetett, elhaladtam a szék mellett és végighúztam a kezem a ruhán. Éreztem, hogy lent valami bizsereg, izgalomba jöttem. Az alkalom kínálkozott, egyedül maradtam néhány nap múlva pár órára. Hevesen dobogó szívvel kutattam át a szekrényt, míg rátaláltam. Őrült iramban vetkőztem le és próbáltam ügyetlenül magamravenni. Akkor még fejletlen hímvesszőm ácsingózott az alsónadrágomban, s én rohantam a tükör elé, hogy megnézzem magam. Aztán az ágyra dőlve mozogni kezdtem egy párnán – ahogy azt esténként is csináltam – egészen addig, míg lent valami lüktetést nem éreztem.
Felálltam, elszégyeltem magam és gyorsan visszatettem a ruhát a helyére.
Ez így ment évekig.