Egy furcsa kezdet

Sziasztok! Bencének hívnak, és 37 éves vagyok. A családomról annyit érdemes tudni, hogy édesapám református lelkész, míg édesanyám pedig kereskedelmit végzett és abban is dolgozik. Van egy nővérem, egy bátyám, három öcsém és két húgom. A nővérem (1974) és a bátyám (1977), az öcséim (1984, 1986, 1994), a húgaim (ikrek; 1990) és a jómagam is templomba jártunk. Hozzá tartozik, hogy éppen csak megkezdte katonai szolgálatát (vagyis alig múl 18 éves), amikor a nővérem megszületett. A családunk nagyon összetartó volt mindig is. A nagyszüleim, a nagynénéim és nagybátyáim is sokat segítettek anyuéknak és ez viszont is igaz volt. Persze, mint minden családba, előfordultak nálunk is összezördülések. Mire én iskolába mentem, a nővérem már a kamaszkorának a végét élte. A bátyám pedig akkor volt a kellős közepén. Mire én oda jutottam, hogy kamasz lehessek, addigra már az öcséim és a húgaim is veszélyesen közeledtek ehhez korhoz.

Na de legyen ennyi elég a családi hátteremről. Legalábbis elöljáróban mindenképpen.

Másodéves voltam az informatikai szakközépiskolába, amikor elkezdtem valami nagyon furcsát érezni a legjobb barátom, Jani iránt. Egyszerűen nem tudtam, vagy nem akartam eleinte tudomást venni arról, ami ezzel kapcsolatban bennem zajlik. Aztán eljött a harmadév vége felé magyar próba (kis)érettségit megelőző nap. Mint, ahogy a megelőző hetekben minden hétvégén, így ezen a napon is átjött Niki és Jani tanulni. Úgy este 6-7 óra fele Niki hazament. Jani megkérdezte, hogy nálunk aludhat-e vagy sem. A szüleim belementek. Ekkora azért már elég tisztán láttam az érzéseimet a fiú iránt. Reménytelenül belé szerettem. Vacsora után még egy kicsit tanultunk, majd egyszer csak az egyik jelzését félreértve megpróbáltam megcsókolni. Ez úgy éjfél körül lehetett. A fiú ellökött, majd elrohant. Az érzéseim iránta tiszták voltak. A szemében nem is tudom, hogy mit láttam abban a pillanatban. Megvetést? Csalódottságot? Félelmet? Ezt inkább passzolnám. Másnap reggel, ahogy az kell, mindenki a megbeszéltek szerint legkésőbb félórával az elővizsga megkezdése előtt ott volt. Próbáltam neki kezet nyújtani, de nem fogadta a kézfogásomat.
Ez újabb döfés volt a szívembe. Niki tisztában volt vele, hogy mit érzek Jani iránt, mert egyfelől rájött, másfelől pedig addig-addig tapogatózott nálam, hogy néhány héttel korábban meg is erősítettem neki.