Néha jó rossznak lenni 1. rész - Szakítás után

Erika vagyok. Mindig is egy átlagos, visszahúzódó lány voltam, egészen gyerekkorom óta. Az oviban egyedül játszottam, nem szavaltam az általános iskolai ünnepségeken és gimiben azok közé az emberek közé tartoztam, akik mellett elmentél a folyosón és soha nem jutott eszedbe a nevük. Egy szürke, unalmas kisegér voltam.
Ami a külsőmet illeti, nagyon szerencsés géneket örököltem. Apukám vékonyságát, anyukám huncut mosolyát és barna haját, nagymamám zöld szemét és szeplőit. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de az átlagosnál szebbnek tartom magam, annak ellenére, hogy nem sokat teszek ezért. Kicsi, de formás fenekem és melleim vannak, utálok sminkelni, szoliba se járok, viszont egész életemben sportoltam valamit. Egyetemig kézilabdáztam, elég jó is voltam, de egy sérülés után maradt a jóga és a kocogás. Igazából a sport szeretetét is a szüleimtől örököltem, mindketten profi sportolók voltak, egy edzőtáborban ismerkedtek meg. Miután visszavonultak nyitottak egy vállalkozást, ami elég jól is megy. Az életem ezen részéről egyenlőre szerintem ennyi elég. Hadd meséljek inkább életem első szerelméről, a szakításunkról, illetve arról, ami utána történt.

A gimi elején kezdődött. Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de elég korán kiszúrtam magamnak Gerit. Ő is sportolt, jól tanult és nagyon bejöttek a deszkás cuccai. Na meg az, ahogy gitározott esténként a koliban. Nem nyitottam felé, még csak köszönni se köszöntem neki soha. Aztán tizedikben összevonták az osztályunkat, elkezdtünk együtt lógni, majd szép lassan kialakult a dolog. Igen, ennyi, tök unalmas történet. Pont mint amilyenek mi voltunk. Nem csak az volt unalmas, ahogy összejöttünk, hanem a kapcsolatunk is és imádtam. Semmi dráma, kiszámíthatóság. Tökéletes volt.
Szép lassan teltek az évek, felnőttünk egymás mellett és valahogy az első nagy szerelem átalakult valamivé, ami igazából nem barátság, csak szeretet és egyszerűen valamiféle egymás mellett levés. Ne értsd félre, nem veszekedtünk, nem voltak továbbra se gondok és talán ez volt a gond. Nem történt semmi. Az egyetem miatt is kevesebbet voltunk együtt. Új, saját barátaink lettek és saját, külön életünk. Lapos volt és ez tartott egészen a 21.