29. születésnapom 5. rész

Már egészen vidáman dumálgattunk, felszabadultan nevettünk, mikor váratlanul kulcs- hallottunk, majd ajtónyitást. Teljesen ledermedtem. Itt vacsorázunk tiszta meztelenül Zsu-val.
Hugi libbent be. Ránk nézett.
– Vacsoráztok? Pillanat rögtön jövök, csak beszaladok a fürdőbe. Bátyus légy szíves nekem is elővenni tányért! – és már el is tűnt a fürdőszobába. Semmi meglepődést nem láttam rajta.
Zsu-ra néztem ijedten, de rajta sem látszott meglepődés. Nyugodtan evett tovább.
Zuhanyozás hangja, majd kis csend. Én még mindig bénán ülök. Agyam egyszerűen leblokkolt. Most mi lesz, hogyan tovább???
– Nem hozod a tányért? – kérdezte vidáman Zsu.
– De, hozom.
Nehezen mozdultam meg, de elővettem még egy tányért és kést is.
Mire végeztem, Hugi már ott is volt az asztalnál, tiszta meztelen. Arcom szerintem a világ minden színében játszhatott, és nagyon béna képet vághattam, mert a két lány felnevetett.
– Bátyus, mintha nem örülnél nekem! – mondta Hugi vidáman és szájon csókolt, majd odalibbent Zsu-hoz is és őt is szájon csókolta. Leült és rövid terepszemle után készíteni kezdett magának valami szendvicset.
Én még mindig nem tértem magamhoz. Két ilyen csodálatos nővel vacsorázok, TELJESEN MEZTELENÜL, én megszólalni se bírok, és nem tudom, melyiktől rettegek jobban, hogy elvesztem Hugit, vagy esetleg Zsu-t.
Ezek a csajok csak játszanak velem. Ők meg fesztelenül beszélgettek.
Zsu mesélt a munkájáról, Hugi valamilyen krapekról mesélt neki, akit alig bírt lekoptatni. Szerintem Zsu megsajnált.
– Mondd, neked mi bajod van? – fordult felém hirtelen. Köpni, nyelni nem tudtam.
– Nekem semmi. – nyökögtem.
– Az úgy látszik rajtad – mondta könyörtelenül.
– Be vagyok tojva... – motyogtam.
– Na, és mitől?
– Nem szeretném egyikőtöket sem elveszteni...
– Miből gondolod, hogy fennáll ennek a lehetősége? Hugi nem mondta el neked, hogy mi TESTVÉREK vagyunk?
– De, de... – és itt elhallgattam.
– Na, jó. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Elveszteni minket csak úgy tudsz, ha nem szeretsz valamelyikünket. Vagy mi döntünk úgy... – itt elhallgatott.
Kezdtem magamhoz térni.
– Tisztára úgy érzem magam, mintha játékszernek tekintenétek, pedig arra alkalmatlan vagyok.