Kegyetlen nász

Szép márciusi nap volt, amikor megérkezett a kikelet. Új szelek hoztak új illatokat, az új illatok pedig új érzéseket keltettek a zsigerekben, és az ifjú érezte, hogy az ő életében is változások indulnak meg ezzel. Nézte a harmatos füvet, hallgatta a madarak boldog énekét a park árnyas fái alatt, és olyan szabadnak érezte magát, mint még soha. Szikrázva sütött a Nap, rekkenő forrósággal árasztotta el a világot, hogy ismét új életet fakasszon belőle, mert a télben szunnyadó erők felébredtek, olyan utakat törve maguknak, amelyeket egy évben csak egyszer járnak be.
Jázminillat és borzongató szél. A tavasz sóhajai.
Az ifjúnak kiszáradt a torka. Hűsítőt venni lépett be a boltba, ahol azonnal észrevette a nőt. Háttal állt neki, és az egyik polcon keresgetett valamit, de ő nem látta, mi után kutat, mert nem tudta elszakítani tekintetét körvonalairól. Pedig első pillantásra semmi különöset nem látott benne. Erős testalkatú és magas, mint minden más nő náluk. Lazán öltözködött, bár a haja ápolt, blúza furcsán, érdekesen lógott rajta. Na, de a nadrágja, az feszült rajta, de pattanásig. Az ifjú nézte elakadt lélegzettel, és azt hitte, menten szétrobban a szíve, olyan hangosan kezdett el dobogni.
– Biztosan mindenki hallja! – gondolta riadtan, s kezét a mellkasára szorította, mintha ezzel csillapítani tudná vére lüktetését. Majd körül akart nézni, hogy ellenőrizze: nem vette-e észre a többi vásárló a rátörő izgalmat. Ám a nő alakjához láncolt szeme nem engedelmeskedett akaratának. Csak állt, meredten az ajtóban, ahol vékonyka, alacsony testével eggyé akart válni a mellette levő fallal. Vére forrón tüzelt, ereiben különös áramlatok indultak, miközben lábai önálló életre keltek, és valami delejes vonzásnak engedelmeskedve előre vitték. Előre a nő felé.
Nem értette, mi ez, hiszen még soha sem érzett hasonlót. Szinte reszketett az izgalomtól, tenyere izzadni kezdett. Őrült kíváncsiság fogta el, hogy láthassa a nő meztelen testét. Pedig olyan egyszerű volt eddig az élet. Izgalmak nélkül tette mindenki a dolgát, külön a nők, és külön ő, az ifjú... most azonban minden összezavarodott egyetlen pillanat alatt. Mintha valami megérett volna, hogy mély gyökeret eresztve életre keljen benne.