Olívia 1. fejezet

Olívia végigsimította a pultot, megvizsgálta a fűszereket és a rizst, a garnélát, valamint a lazacot. Beledugta az ujját a kis tál szójaszószba és lassan a szájához emelte az ujját, majd bekapta azokkal az isteni ajkaival.
Még soha nem élveztem el a nadrágomban, de most vészesen közel jártam hozzá.
Egy nyögés hagyta el a torkomat... én szeretnék az az ujj lenni – még a lélegzetvételnél is jobban szeretném. Találkozott a tekintetünk. A levegő forró volt köztünk, mágneses részecskékkel telt meg, amik vonzottak minket egymáshoz.
Várnia kell a vacsorának.
Belenéztem a szemébe és hallottam, hogy milyen kis nyögések kíséretében vette a levegőt a csillogó ajkai között. Biztos voltam benne, hogy nem bírjuk sokáig.
Aztán valami zaj hallatszott a másik szobából, mire Olívia ugrott egyet. Majdnem úgy, mintha rajtakapták volna, amint épp valami rosszban sántikál. Túlzottan is aggasztja a biztonságiak jelenléte.
És ez így nem lesz jó.
– Logan – szóltam neki, de nem vettem le közben a szememet Olíviáról.
Bedugta a fejét az ajtón.
– Igen, uram?
– Menjen el!
Rövid szünet következett és aztán:
– Értettem. Tommyval és Jamesszel lent leszünk a hallban, a lift mellett, hogy megbizonyosodhassunk róla, senki nem jön fel ide.
Egyszerre mozdultunk meg: Olívia előrébb lépett én pedig a karomba zártam. Kezemmel-lábammal körülzártam, s összeért a szánk. Megszorította a derekamat a combjával, a tenyeremet pedig ráhelyeztem a feszes fenekére. A fogaimmal pedig csipkedni kezdtem a csodás ajkait, gyengéden dörzsölgettem, mielőtt végül egy perzselő csókban végződött a kis játékunk.
Igen, igen, ez az. Ez mindent megtestesített, amiről eddig fantáziáltam, csak hogy még annál is jobb.
Olívia szája forró volt és nedves, és olyan íze volt, mint az édes szőlőnek. Nyögött egyet, volt számomra ez a hang.
Odamentünk a konyhaasztalhoz, közben beleütköztünk egy székbe. Feltettem az asztal szélére, mindketten nehezen lélegeztünk.
– Akarlak – suttogtam. Csak, ha véletlenül nem lett volna egyértelmű.
Olívia szemei fénylettek és nem volt magánál, őt is ugyanaz az érzelemhullám ragadta magával, mint engem.
Letépte a karjáról a szürke flanelt.
– Tégy magadévá!
Istenem, imádom ezt a vakmerő, merész lányt.