Tisztességtelen ajánlat

Történetem ismerős lehet a számodra. Már sokszor megírták, és meg is filmesítették talán nem is egyszer. Mégis belevágok elmesélni, mert ez az emlék a sajátom. És mert talán tanulságos lehet mindenki számára. Az eseményeket és benne az érzéseimet megpróbálom a lehető leghitelesebben megosztani. Egy olyan lány vagyok, illetve voltam, akiről ha ismersz, a legutolsó pillanatban tudtad volna elképzelni mindazt, ami megtörtént.
1997-ben érettségiztem, bár a dátum mellékes lehet, hiszen ez a történet tegnap és holnap is megtörténhet, ahogy valószínűleg meg is történik számtalanszor, számtalan helyen. Barátaim eminensnek tartottak, olyan lánynak, aki orvos, ügyvéd, vagy például egyetemi professzor lesz, amikor felnő. Bár a hevesi falu, ahonnan elindultam sok szempontból nem adta a legkedvezőbb ugródeszkát, nekem szerencsém volt a jó tanáraimmal és környezetemmel kitűnnöm a „tömegből”. A budapesti egyetemre elsőre felvettek, és bár én nagyon vártam a nagyvárosba költözést és az új életemet, érthető félelemmel is töltött el ez a változás. Szüleimmel albérletbe költözést választottuk a kollégium helyett. Ennek legfőbb oka az volt, hogy édesapámnak rossz emlékei voltak a saját kollégista éveiből, és ettől meg szeretett volna engem kímélni. Ugyanakkor én magam sem szerettem volna a kollégiumi életet megtapasztalni. Nem voltunk kiemelkedően jó anyagi helyzetben, de akkoriban nem éreztük problémának, hogy szüleim ezzel támogassanak, és olyan albérletet válasszak magamnak, ami megfelel az igényeimnek. Már júliusban kiválasztottunk a számtalan lehetőség közül egy belvárosi, régi bérházingatlanban a szépen felújított lakást. Beleszerettem első látásra. Minden szempontból ideális volt a számomra.
18 éves voltam és csak a tanulásnak éltem. Nem volt soha barátom... még a közelébe sem jutottam soha annak, hogy szerelembe essek. Pedig állítólag nem volt semmi baj a külalakommal. Volt is olyan eset, hogy az iskolában a fiúk megpróbálkoztak bevonni engem a társadalmi életükbe. De én távol maradtam minden olyan lehetőségtől, ahol esély lett volna komolyabban közelebb kerülnöm a másik nem egyik képviselőjéhez.
A barátnőimmel úgy voltunk, hogy mindegyikünknek majd egyszer lesz valaki, aki az első lesz és az utolsó.