Kölcsönadás

Idén korán jött a kánikula. Még csak június va, de máris hét ágra süt a nap, árnyékban sincs kevesebb 32 foknál – hát még délben a tűző napon, a Hősök terén, ahol a felforrósodott beton olyan intenzíven sugározza vissza a nap melegét, hogy vibrál tőle a levegő.
Már fél órája állsz a rekkenő hőségben, árnyék sehol. Lassan kis verejték patak indul meg a két melled között lefelé, apró foltokban átnedvesítve testhez álló pamut ruhádat. Magadban átkozol, amiért szigorú parancsommal ide , de vársz, mert érzed, fontos dolog készül – és különben sem mernéd megengedni magadnak az engedetlenséget az Én egyértelmű utasításommal szemben.
Hirtelen egy biciklis futár kanyarodik melléd és szó nélkül egy borítékot nyom a kezedbe.
A Te neved van rajta.
Felbontod, egy rövid levélke van benne.
A levélke így szól: „Zöld limuzin a Szépművészeti előtt, szállj be és kövesd az utasításokat! ”
A múzeum előtt – pechedre – három zöld limuzin is parkol (tudom, aljas dolog, de én rendeztem így) az elsőnél próbálsz szerencsét – először. Persze okos vagy és határozott, hamar feltalálod magad.
– Maga vár rám?
– A sofőr bambán néz, majd így szól: Hááát, ha maga az a – szőke 19 éves plázacica, akit a Rózsadombra kell vinnem, akkor igen.
A vér az arcodba szökik, legszívesebben képen törölnéd – majd rögtön utána engem is, még sokkal szívesebben – de nem tehetsz mást, a következő sofőrhöz fordulsz.
– Ön vár egy zöld ruhás (a kocsi megy a ruhádhoz! ) harmincas hölgyet?
– A fickó kéjsóvár pillantással mér végig, majd így szól: igen tündérke, beszállás!
A „tündérkéért” – hangsúly és pillantás – legszívesebben, kikaparnád a szemét, de ebben a pillanatban tudatosul Benned, hogy a kánikulában álldogálás legfeljebb, ha bemelegítés volt, az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek – és ráadásul egész napos programot ígértem.
Végig fut a hideg a hátadon. Megfordul a fejedben, hogy megállítod az autót és kiszállsz – (de persze maradsz, egyrészt, mert nem akarod elrontani a játékot, másrészt a méreg és zavarodottság elegyéből lassan kinő a dac: azért sem adom fel! )
A sofőr besorol a Dózsa György úti csúcsforgalomba, majd úgy fordítja a tükröt, hogy Téged lásson.
– Vetkőzz meztelenre tündérke, a ruhádat tedd ebbe a zsákba! – és egy szemetes nejlonzsákot nyújt hátra.