Koreai-magyar viszony 1. rész
1. fejezet
Idén április 4-én töltöm/töltöttem az 55. életévemet, és Jakubnak vagyis magyarosabban Jakabnak születtem. A nevet illető kettősség abból adódik, hogy apám apai ágon teljesen szlovák, anyai ágon viszont van némi magyar felmenője is. Édesanyám viszont minden felmenőjét beleértve magyar. Első sorban apai nagypapámnak köszönhettük, hogy a lakosság-csere programba valamint a lakóhelyről való kitelepítést a II. Világháború után elkerültük. Én gimnázium után jelentkeztem egy magyarországi egyetemre, ahova felvételt is nyertem. Ám, mielőtt elkezdhettem volna egyetemi tanulmányaimat bevittek katonának. A hátam közepére sem kívántam azt a két évet, amit a csehszlovák néphadseregbe kellett lehúzzak. Aztán 1985. július havának közepén leszereltem, így az év szeptemberében elkezdhettem az egyetemet. Itt megismerkedtem dél-koreai apától és magyar anyától született sráccal (Kim Jun-Ho; egyszerűbben: Kim). Az apja még a ’60-as években járt egyetemre Magyarországon, ám az iskolái elvégzését követően haza kellett, hogy menjen. Ám a tanulmányok mellett összejött egy magyar egyetemista lánnyal, aki csak néhány héttel a fiatal srác hazautazása után jött rá, hogy terhes a pasitól. Addig-addig tárgyaltak a két állam vezetői, hogy végül a fiatal nő, és addigra megszületett fia, alig néhány héttel a szülés után kiutazhattak. A nő kinn maradt és összeházasodtak. Az asszony persze a gyereknek megtanította, amennyire tehette a magyar nyelvet és kultúrát, ami ugyebár nagyban különbözik a helyi nyelvtől és kultúrától.
Végre eljött számomra a két éve várt első egyetemi nap. A kollégiumi szobatársamról lesüt, hogy nem európai. Megpróbálok vele hol angolul, hol magyarul beszélgetni. Kiderül, hogy érti a magyart is. Sőt néhány alapvető szót és mondatot tud is. A srác meglepően nyitott minden témába. Szerintem azért ő is észrevette beszédemen, hogy nem tiszta magyar vagyok. Eleinte kerülgette a témát, de én elmondtam neki erről az igazságot. Ekkor még jobban megnyílt, és így mondta el, hogy miként tanult ő minimálisan magyarul. A srác nagyon jól nézett ki. 180 magas, 75 kg, rövid fekete haj, sötétebb bőrszín, átlagostól eltérő szemek, sportos testalkat. Nem is volt ez véletlen, hisz otthon focizott és tornászott is.
Idén április 4-én töltöm/töltöttem az 55. életévemet, és Jakubnak vagyis magyarosabban Jakabnak születtem. A nevet illető kettősség abból adódik, hogy apám apai ágon teljesen szlovák, anyai ágon viszont van némi magyar felmenője is. Édesanyám viszont minden felmenőjét beleértve magyar. Első sorban apai nagypapámnak köszönhettük, hogy a lakosság-csere programba valamint a lakóhelyről való kitelepítést a II. Világháború után elkerültük. Én gimnázium után jelentkeztem egy magyarországi egyetemre, ahova felvételt is nyertem. Ám, mielőtt elkezdhettem volna egyetemi tanulmányaimat bevittek katonának. A hátam közepére sem kívántam azt a két évet, amit a csehszlovák néphadseregbe kellett lehúzzak. Aztán 1985. július havának közepén leszereltem, így az év szeptemberében elkezdhettem az egyetemet. Itt megismerkedtem dél-koreai apától és magyar anyától született sráccal (Kim Jun-Ho; egyszerűbben: Kim). Az apja még a ’60-as években járt egyetemre Magyarországon, ám az iskolái elvégzését követően haza kellett, hogy menjen. Ám a tanulmányok mellett összejött egy magyar egyetemista lánnyal, aki csak néhány héttel a fiatal srác hazautazása után jött rá, hogy terhes a pasitól. Addig-addig tárgyaltak a két állam vezetői, hogy végül a fiatal nő, és addigra megszületett fia, alig néhány héttel a szülés után kiutazhattak. A nő kinn maradt és összeházasodtak. Az asszony persze a gyereknek megtanította, amennyire tehette a magyar nyelvet és kultúrát, ami ugyebár nagyban különbözik a helyi nyelvtől és kultúrától.
Végre eljött számomra a két éve várt első egyetemi nap. A kollégiumi szobatársamról lesüt, hogy nem európai. Megpróbálok vele hol angolul, hol magyarul beszélgetni. Kiderül, hogy érti a magyart is. Sőt néhány alapvető szót és mondatot tud is. A srác meglepően nyitott minden témába. Szerintem azért ő is észrevette beszédemen, hogy nem tiszta magyar vagyok. Eleinte kerülgette a témát, de én elmondtam neki erről az igazságot. Ekkor még jobban megnyílt, és így mondta el, hogy miként tanult ő minimálisan magyarul. A srác nagyon jól nézett ki. 180 magas, 75 kg, rövid fekete haj, sötétebb bőrszín, átlagostól eltérő szemek, sportos testalkat. Nem is volt ez véletlen, hisz otthon focizott és tornászott is.
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha ilyen arrogáns leszel továbra is a folytatást el sem olvasom.🙂)