A gárdonyi nyaralás 1. rész

Engem Nándinakhívnak, és frissen megszerezve a jó és jeles osztályzatoktól hemzsegő érettségi bizonyítvánnyal és szintén alig 3 hónapja megszerzett jogsival a kezemben, felvetettem apámnak, hogy a legjobb barátommal, Vincével lemennénk 2 hétre Gárdonyba. Először huzakodott ez ellen, de végül azzal a feltétellel ment bele, hogy csak akkor enged el, hogyha magunkkal visszük az öcsémet is. Nem volt választásom, szóval belementem. Hát kiderült, hogy végül öten megyünk, mert jön velünk Vince öccsei is. Öcsém és a haver öccsei (ikrek) osztálytársak voltak, nem mellesleg a tesóm alig múlt 14, míg a haveréi hamarosan töltötték a 15-öt (év vesztesek).

Apámtól kaptam 10 ezer forintot, de nálam is volt még kb. 10 ezer az előző fizetésemből. Gergő egy 2 ezrest kapott apánktól. Vince is kapott 10 ezret és az ikreknek is adtak fejenként 5-5 ezret a szülők. Vince emellett még egy 20 ezrest hozott magával az előző fizetéséből. Összesen 62 ezer forintunk volt 2 hétre, ami azért 2001-ben még jó pénznek számított. (Persze messze nem költöttük el mindet)

A testvérek nevét a kérésükre megváltoztattam.

Pénteken, miután már mindent összepakoltunk az öcsémmel, közöltem vele, hogy másnap reggel 7 órakor indulunk. Negyed nyolcra ugyanis Vincééknél kell legyünk. Tudtam, hogy ő is nagyon várja ezt az egy hetet, így nem kell majd másnap reggel könyörögni neki, hogy kelljen fel. Arra azért nem számítottam, hogy fél 6 után kicsivel ő fog ébreszteni, mert annyira izgul, hogy aludni sem tud.
– Nándi ébredj! szól a tesóm
– Hagyjál aludni! szóltam vissza
– Mikor indulunk már végre? kérdezi Gergő
– Mennyi az idő? Elaludtam volna? kérdezem kómásan
– Fél hat múlt 5 perccel. válaszolt öcsém
– Miért nem alszol még? kérdeztem vissza kicsit mérgesen
– Nem tudok aludni! válaszolt
Addig-addig zajlott a dolog, hogy háromnegyed 6-kor felkeltem én is. Lementem a konyhába, főztem egy kávét magamnak valamint csináltam egy tejeskávét az öcsémnek. Azt megittuk, majd készítettem valami harapni valót, hogy a hosszú út előtt azért együnk valamit. Mi kb. 250-300 km-re lakunk Gárdonytól, vagyis több mint 2 óra lenne már akkor is az út, hogyha sehol nem állnánk meg.