Júlia 6. fejezet

A hét fénypontja egy kellemes meglepetés volt, ugyanis elérkezett a napja annak, hogy John az egyik üzlettársával bejött a kávézóba. Végre valahára megvendégelhette őt. Kihozta magából a maximumot. Egy távoli ország különleges pörkölésű kávéját ajánlotta számukra és a lehető legszebb tejszíndíszítéssel tálalta fel a két kávét az egyedi, limitált szériás csészécskékben, miközben kedvesen mosolygott.
Örült Johnnak, de nem volt olyan állapotban, hogy társaságával is elkápráztassa őt, ezért távolságtartó maradt, hagyta őket az üzlettársával beszélgetni. John elismerően nézelődött a kávézóban és Julia leolvasta az arcáról, hogy magával ragadta őt az a megnyugtató, különös hangulat, amit Julia a kávés dekorációkkal és faliképekkel át akart adni a vendégeknek.
John fél órát töltött ott, közben többször is Juliát figyelte, ahogyan kiszolgálja a vendégeit. Magát a helyet és a kiszolgálást is rendkívül kellemesnek találta, a kávé pedig tényleg fenomenális volt. Utána egész délután nem tudta az élményt kiverni a fejéből, még az üzlettel sem tudott foglalkozni.
John egy könyvkiadó és – kereskedő hálózat feje volt. Sikeres volt a munkájában, de valahogy mindig kereste azt az újítást, ami kiemeli őt a többi könyvkiadó cég tumultusából. A cége hamarosan betölti 20. születésnapját és ennek kapcsán egy nagyszabású partit tervezett megszervezni. Mindenkit meghívott, aki az ő üzleti világában valamit is számított. Egyrészt azért, hogy az együttműködő társakat megvendégelje és szórakoztassa, ezzel is kifejezve megbecsülését a jó együttműködésért. Másrészt azért, hogy a vetélytársaknak megmutassa cége nagyságát.
Eszébe jutott, hogy talán Juliát is meghívhatná erre a rendezvényre, hisz ő is olyan felejthetetlenül finom kávéval vendégelte meg őt. Pár nap múlva, amikor más ügyben arra járt, benézett a kávézóba, hogy megejtse a meghívást.
Julia éppen egy szerelmes párt szolgált ki. Forró csokoládé óriás tejszínhabbal és vanília jégkrém eper darabkákkal, csoki öntettel, ez volt a tálcáján. Teli mosollyal tette le az asztalukra a kért finomságot. Ekkor vette észre Johnt, és rögtön oda is ment hozzá. A férfi kérte, hogy pár percre üljenek le egy kicsit beszélgetni, persze ha van most egy kis szabad ideje. Julia megkérte Susant, hogy tartsa a frontot, és legyen oly kedves, hozzon nekik egy – egy csésze kávét, majd egy félre eső helyre vezette, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni és kíváncsi, csillogó szemét rászegezte.