Unokahugi 5. rész

Az éjszaka csendes és nyugodt volt. Zsófim szorosan mellém bújva az igazak álmát aludta, míg én ébren voltam. Időtöltés-képpen gyönyörű arcát néztem, melyet megvilágított az ablakon át érkező Hold fénye. Később nekem is sikerült álomba merülnöm. Másnap reggel, míg Zsófi aludt, én a konyhában tevékenykedtem: reggelit készítettem, majd rendet raktam a konyhában. Épp kávémat kortyolgattam az ablakon kinézve és élvezve a friss levegőt, puha, selymes kezek takarták el szemeimet.
– Jó reggelt! – suttogta kedvesem a fülembe.
– Jó reggelt! – köszöntöttem én is. Letettem a csészémet, lefejtettem arcomról Zsófi kezeit, szembefordultam vele és megcsókoltam, szoros ölelésbe zárva őt.
– Hogy aludtál?
– Jól, köszönöm. És te?
– Én is, köszönöm. Szinte meg sem mozdultál mellettem – mondtam neki mosolyogva, mire ő is elmosolyodott.
– Ez is csak azért van, mert mellettem vagy, így nyugodtan tudok aludni – válaszolta könnyeden.
A reggeli elfogyasztása után rendet raktunk a házban, majd a teraszra kiülve vártunk Zsuzsiék érkezésére. Hamarosan meg is érkeztek, és élénk beszélgetés bontakozott ki közöttünk, a téma természetesen az elmúlt napok történései voltak. Mikor végeztünk a beszámolókkal, Zsuzsi lezárta a házat, Máté pedig elfoglalta helyét a volán mögött. Hazafelé menet a lányok nevetésétől volt hangos az autó. Velünk is viccelődtek, de minket, fiúkat sem kellett félteni: ugyanúgy csipkelődtünk velük, ahogy ők velünk. Hamarosan megálltunk Zsófiék előtt. A csomagok kirakása után megköszöntük a fuvart, elbúcsúztunk Zsuzsiéktól, majd bementünk a házba, ahol Noémi már várt minket, az asztalon kávé várta, hogy elfogyasszuk. Miközben kávéztunk, elmeséltük Noéminek, merre jártunk. Beszámolónk végén azonban Ő szólalt meg:
– Van egy kérésem hozzátok, de kérlek, válaszoljatok őszintén.
– Csupa fül vagyunk – válaszltam könnyeden.
– Mióta tart ez köztetek? – kérdezte komolyra fordítva a szót.
– Zsuzsa születésnapi bulija óta – válaszoltam, mert én voltam olyan bátor, hogy megszólaljak. Zsófi közben megfogta a kezem. – De honnan tudod? – kérdeztem tőle meglepetten. Erre beszaladt a szobába, és laptoppal a kezében tért vissza hozzánk, amelyet letett elénk az asztalra, és elindított egy videót. Meglepetésünkre önmagunkat láttuk Zsófival, amint szeretkezünk. Döbbetünk bizonyára az arcunkra is kiülhetett, mert Noémi folytatta: