Az édes büntetés

Hát, ha ezt valaki mondja, nem hiszem el!
Tudod öregem, néha én marhára be tudok rúgni. Na nem túl gyakran, hetente maximum kétszer...
Nyavalyog is miatta a csajom, hogy már megint mólésan megyek hozzá, de nem komoly az ügy, mindig ki szoktam békíteni...
Tegnap reggel viszont...
Előző este kicsit ittunk a fiúkkal és nem igazán tudom, hogy mikorra értem fel hozzá. Kedvesen levetkőztettem és – ahogy szoktuk – játékosan hanyattlöktem az ágyra, hogy érezze a vad férfierőt, ahogy nekifutásból bújok hozzá.
Nem nagyon értettem, hogy mit motyog közben, mert szerencsére gyorsan elmentem és már aludtam is – ennyi után kissé lassú a fejem...
Reggel zúgó fejjel ébredtem és először fel sem tűnt, hogy kedvesem mennyire morcos. Csak amikor puszit akartam adni a fülére, húzódott el és kezdett zsémbelni:
– Bravó, megint állat voltál! Te azt hiszed, lehet ezt velem a végtelenségig csinálni? , mint az albán szamár, rálöksz az ágyra és megdugsz, mint egy rongybabát?! Vedd tudomásul, hogy undorító vagy, utálok veled ilyenkor kefélni. Mit utálok – ez nem is kefélés, löksz kettőt, elmész, lefordulsz és horkolsz! Van neked fogalmad egyáltalán arról, hogy a nőknek mire van szükségük? Azt se tudod, mit csinálsz, engem nem is látsz, ezzel az erővel kiverhetnéd a vécében is, nekem meg még egy vibrátorral is élvezetesebb lenne.
Éreztem, hogy baj van és húztam a nyakam befelé:
– Ne haragudj szívem, elvoltunk a fiúkkal. Legközelebb nem iszom és jobban odafigyelek rád.
– Legközelebb? Mikor legközelebb? Este nem jössz, mert dolgozol, holnap meg újra a haverok után esel be maxosan és minden kezdődik elölről. Nem csinálom, hagyjuk abba!
– Drága szívem – így én – ne csináld! Tudod, hogy csak veled érzem igazán jól magam. Mindent megteszek, csak bocsáss meg, jó leszek... stb – mondtam az ilyen alkalmakkor már többször bevált lemezt, de most nem volt sikere – láttam, hogy nem veszi be.
Egyszerre keményen villant a szeme:
– Na jó! Komolyan ki akarsz velem békülni és hajlandó vagy ezért áldozatot is hozni? – kérdezte nagy komolyan.
– Persze – mondtam én – bármit, amit akarsz, csak ne hülyéskedj már azzal a szakítással.
– Figyelj öreg, tegnap neked volt jó (már ha jó volt), én meg kapkodtam a levegő után a nagy sietségtől és még be sem indultam rendesen. Hajlandó vagy egy alapos kefélésre úgy, hogy nekem legyen jó?