Szakítani nem könnyű 1. rész

8 év együttlét után, szakítottam a barátnőmmel. A kapcsolatunk nem nevezhető épp hétköznapinak. Ő 48, én 22 voltam, amikor megismerkedtünk. Ám azóta eltelt egy pár év és beleszürkültünk és már nem bírtam tovább. Szakítottam. Őrjöngött, sírt, kiabált, mindennek elmondott, de már nem volt visszaút.
Nem sokkal később, hogy Ő elment, elkezdem beszélgetni egy másik nővel. Jól alakultak a dolgok, de Ő még vissza-visszatért. Sms-ek és különböző más üzenetek képében, mondta a magáét. De próbáltam kizárni az életemből. Persze nem hagyta magát könnyen. A végén könyörgött, hogy találkozzak vele, de csak a szex miatt, mert nagyon hiányzik neki.
Beismerem akkor már nekem se volt 2 hónapja semmi és csak reménykedtem benne, hogy a másik nővel lesz valami. Ám tiszta akartam maradni, tiszta lelkiismerettel belevágni abba a kapcsolatba és bár nehezen, de nemet mondtam neki. Tombolt, őrjöngött, mondta a magáét. Aztán egyszer csak kaptam egy képek a puncijáról, a következő szöveggel: "Tényleg nem izgat? Tudom, hogy mennyire akarod, gyere a tiéd! " De akkor már nem válaszoltam neki. Persze nehéz volt megállni, de kemény akartam lenni. Akkor egy ideig nem írt. Egy ideig.
Épp vasárnap volt és délelőttös voltam, amikor a telefonom. Ő volt az. Igen tudom, hogy ilyenkor mindenki mit szokott mondani, „Ne vedd fel! ” Ám én nem tudtam megállni, bíztam benne, hogy ezúttal normális lesz.
– Halló! – szóltam bele a telefonba.
– Szia! Már meg se ismered a számom? – kérdezte.
– De igen csak hirtelen nem tudtam mit mondjak.
– Aha, értem. Na és mit csinálsz? – kérdezte, teljesen nyugodt hangon.
– Dolgozom, délelőttös vagyok.
– Szegénykém, tudom, mennyire utálod. – mondta és ebben igaza is volt. – Na és utána mit csinálsz? – Kérdezte.
– Még nem tudom, – feleltem neki. – Talán ha végeztem beülök meginni egy teát, vagy kávét.
– Jól hangzik, de mit szólnál ha inkább eljönnél hozzám, épp most borotváltam csupaszra a puncim, tudom hogy, mennyire imádod ilyenkor. Gyere és mocskold össze jó alaposan!
– Tudod, hogy azt nem lehet! – Feleltem neki határozottan.
– Ne csináld már, itt fekszem az ágyamon, pucéran és épp simogatom, tudod, hogy mennyire vágyik már rád? Kérlek, gyere és tedd meg! Annyira kívánlak! Ahhh, már attól nedves lettem, hogy beszélgetünk! Nem kell semmi más, azt se bánom, ha csak hátulról, csak gyere, vágd megint belém azt a nagy és kemény farkad! – Beismerem, hogy nagyon felizgatott, amit mondott és nagyon is csábítóan hangzott, de ellen akartam állni.