Egy viharos éjszaka után 1. rész

Azért, hogy az írás érthető legyen, egy más szereplőkkel átélhető és elfogadott, de történetünkben a történteknek a szereplők miatt titokban kell maradni. Röviden vázolom az előzményeket.

Apukám fiatalon termékenynek bizonyult. Az anyukámat el kellett vennie, a pocakjában velem. A születésem előtt jött az öröm, (vagy ürüm? ) hír, egy házasság előtti egyéjszakás kaland eredményéről, Tibiről. Az anyának semmi elvárása nem volt, csak a gyerektartás. Viharos körülmények közepette jöttem én így a világra. Pár hónap után realizálódott minden. Tibi a féltestvérem 5 hónappal volt idősebb, és hat-hét éves korától hétvégéken és a szünetek nagy részében velünk élt.  
A házunk jó nagy, százharminc négyzetméteres, így nagy a nappali és van három hálószoba. Tibivel jó testvérek voltunk. Nem volt meg az végtelen összezártság dühöngése. Mindent megbeszéltünk, amikor találkoztunk. Jó testvérként egymás lelki szemetesládái lettünk. Szerelmi civódásainkat megosztva segítettük egymást, hogy jó döntéseket hozzunk. Már elengedtek engem is hozzájuk. Csilla néni – aki apától idősebb volt – lányaként szeretett, fonta a hajam, segített női problémámban, mikor kezdtem nővé válni. Tizenöt éves voltam, mikor tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Mátraházán kezelték, kemózták, a majd morfiumozták. Tibi hozzánk költözött. Egy gimibe kezdtünk járni, ő az informatikát folytatva én meg egészségügyi vonalon.  
Csilla néni a betegség felismerése után kicsivel több, mint fél évre, hosszú szenvedést követően távozott ezen világból. Tibi magába fordult. Öt-hat hónap kellett, hogy sulin kívül is kimozduljon. Balos mankója voltam, kapocs a külvilággal. Vele beszéltem meg fiú ügyeimet, szüzességem elvesztését, viharos kalandjaimat. Majd, amikor már kimozdult, csajozni kezdett, megosztotta velem élményeit, csalódásait. Érettségi után én a rendelőbe, csókosként lettem másodasszisztens, még Tibi egy szálloda informatikus csapatához csapódott, ahol gyakorlaton volt.
Közös volt a baráti társaság, ismertük egymás aktuális párjait, sőt, közös randikat, mozizást, kajálásokat szerveztünk, és egymásnak falaztunk, ha a helyzet úgy hozta. Igazi testvérekként – még ha féltestvérként is – dolgoztunk össze, éltük mindennapjainkat.