Együtt Eszterrel

Rólam annyit kell tudni, hogy egy Gábor nevű, 15 éves fiú vagyok. Jelenleg egy budapesti gimibe járok, kilencedikesként. A történet másik főszereplője egy Eszter nevű, szintén 15 éves lány.
Általános iskolai tanulmányaimat egy szintén budapesti suliban végeztem, egész jó eredménnyel. Az akkori osztályomban is voltak szép lányok, bár én félénkebb típus voltam. Emiatt nem nagyon mertem kezdeményezni.
Ballagás után végre elkezdődött a nyári szünidő, aminek természetesen nagyon örültem. Jól éreztem magam a ezidő alatt, de mint mindennek, egyszer ennek is vége szakadt. Utolsó nap elhatároztam magamban, hogy az új suliban bátrabb leszek. Ezt úgy értem, ha meglátok egy jó csajt, akkor ráhajtok. És ekkor véget ért a szünet.
Az első nap meglehetősen laza volt;egy gyors évnyitó után 4 osztályfőnöki óra, és utána mehettünk is haza. Míg bent voltam, próbáltam felmérni, hogy milyen lányok voltak az osztályban. Összességében szépek voltak, de egyikük sem tetszett igazán. Kivéve egyet:egy fekete hajú, alacsonyabb lányt. Amint megláttam, tudtam, hogy meg kell "szereznem".
Az éjszakám nyugtalanul telt. Eléggé izgultam a holnapi miatt. Végül sikerült elaludnom.
Másnap egész nap a lányt, Esztert néztem. Egyre inkább úgy éreztem, hogy egy tökéletes csajt találtam:szép volt, okos, laza és még a testén is minden tökéletes volt. Gyönyörű, kerekded mellei és formás feneke volt. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.
Utolsó óra után összeszedtem minden bátorságom és eléálltam:
– Eszter, várj egy picit!
– Igen, Gábor? Miben segíthetek? – kérdezte.
– Tudod arra gondoltam, hogy esetleg, khm... Elmehetnének valahova, ha van hozzá kedved.
Miután ezt kimondtam, a szívem a torkomban dobogott. Ez a néhány másodperc számomra több évnek tűnt.
– Hát, rendben, végülis miért ne? – válaszolta.
Óriási kő esett le a szívemről.
– Rendben van, és hova menjünk? – érdeklődtem.
– Van a környéken egy cukrászda, amit nagyon szeretek.
– Rendben, akkor menjünk oda. Mutasd az utat!
Az út nem volt hosszú, hamar a cukrászdába értünk. Miután megvettük a süteményeket, leültünk és szóbaelegyedtünk.
– Na és Gábor, te hány éves vagy?
– Én 15. Hát te? – kérdeztem.
– Én is. – válaszolta.
– És te, Eszter, merrefelé laksz?
– Én a XIV. kerületben, egy nyugis kertvárosi részen élek. – mondta.
– Az jó, mert én is a XIV – ben lakok.
– Az remek. – mondta.