29. születésnapom 3. rész

Még kába volt a fejem az átéltek miatt. Gondolkoznom kéne, hogy mi volt és legfőképpen, hogy hogyan tovább. Nem ment. Elővettem jól bevált módszeremet és elkezdtem újra takarítani, rendet rakni. A búbánatosságom elmúlt. Jöttek helyette a gondolatok. Mi lesz most? Hogyan tovább? Zsu egyre jobban tetszett. Vágytam rá. Nem csak testileg, de mindenhogyan. Persze Hugira is. Na, jó nagy kavarty lett bennem. Minden esetre, ha rájuk gondoltam, férfiasságom azonnal ágaskodni kezdett. Akár mennyire nem akarom, Zsu és Hugi maszturbálása minduntalan a fantáziámba tolakodott. Két isteni nő! Csak el ne szúrjam.
Felhívtam Zsu-t a munkám (inkább meditációm) végeztével, hogy mikor várhatók. Leszúrt jól.
– Te azt hiszed, hogy mi állandóan ráérünk? Nekünk semmi dolgunk? Te, hogyhogy így ráérsz?
Mondtam neki, hogy én szabin vagyok.
– Holnap este 6 után otthon vagyok! – közölte.
Na, jól nézek ki. Addig szinte egy egész napom van. Na, nem baj. Majd kitalálok valamit.
Másnap fürdő, szauna, pihenés. Természetesen egész nap ők jártak a fejemben. Valahogy a többi nő meg sem érintett.
Ja, igen. Era felhívott. Nem tudom valójában mit akart. Nem haragudjak, meg ilyesmi. Mondtam, hogy nem haragszom, de hagyjon engem békén. Olyan nagyon távol éreztem már magamtól, hogy én is megdöbbentem rajta.
Alig vártam, hogy elindulhassak Zsu-hoz. Vettem egy üveg Baileys-t, meg egy szál virágot. Így állítottam be hozzá. Mit tagadjam izgatott voltam. Talán a képemen is látszott zavarodottságom.
Egy könnyű piros, nyári ruhában fogadott. Megcsókoltam. Mosolygott, de semmi különös, csak hagyta. Nem csókolt vissza. Átadtam, amit hoztam. Betessékelt, leültetett az asztalhoz. A virágot vázába tette, az üveget az asztalra.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte.
– Mid van? – kérdeztem vissza.
– Szesz, vagy üdítő? – húzta az idegeimet.
– Üdítő. Kocsival jöttem.
– Tonik, Sprite, Cola – sorolta.
– Tonik.
Kinyitotta a hűtőt és elővett egy üveggel. Töltött is.
– Te nem iszol? – /hát ez nem lesz valami könnyű menet, gondoltam. / Lassan már teljesen zavarban voltam.
– Már ittam. Na, mesélj, mi hozott erre felém? – érdeklődve nézett rám.
Valójában én sem tudtam, mit akarok. Azt hittem, az után az éjszaka után sokkal könnyebb lesz.
– Zsu, én szeretnélek jobban megismerni! – nyögtem ki végül.
– Mit szeretnél tudni rólam? – kérdezte megenyhülve.
– Nem tudom én sem. Mindent. Szeretnék közelebb kerülni hozzád!