Közelség

A konyhában éppen végeztem a nyári szünetnek köszönhetően késői reggelimmel, amikor megjelent Chris és Amy. A bátyám és a húgom a tippem szerint a partra készült, de azért megkérdeztem:
– Hová mentek?
– A vízpartra. – felelte Chris a sejtésemnek megfelelően.
– Én is mehetek?
Az egymással váltott pillantásukból láttam hogy nem szívesen vinnének magukkal. Ez egy kicsit fájt még akkor is, ha volt már alkalmam hozzászokni. Ikrek voltak és pár évvel nálam idősebbként mindig is közelebb voltak egymáshoz, mint hozzám. Nem hagytam nekik esélyt a válaszra.
– Nem baj, majd találok más elfoglaltságot. – mondtam beletörődően.
Sajnos anya, aki a többiek reggelizésből megmaradt tányérjait mosogatta, nem hagyta ennyiben.
– Miért nem viszitek magatokkal a kishúgotokat? Nem bánt senkit. – mondta.
– Anyaaaa! – tiltakoztam a kishúgként utalás miatt.
Én voltam a család bébije, de valójában már kinőttem ebből a korból és kezdett fárasztani, hogy folyton rá kellett erre mutatnom. A testvéreim újabb pillantást váltottak.
– Jó, gyere ha jönni akarsz! De igyekezz! – mondta végül Amy.
Felkaptam a fürdőruhámat, rávettem egy laza pólót és rövidnadrágot, majd csatlakoztam hozzájuk a kocsiban.
– Ha nagyon ellenetekre vagyok, akkor maradhatok. – ajánlottam fel nekik.
– Szó sincs arról, hogy ellenünkre lennél, csak... – mondta Chris.
– ... csak nem a szokott strandra megyünk. – fejezte be Amy a mondatot.
– Nem lesz homok, vagy micsoda? – kérdeztem nem értve hogy mire gondol.
– Nem... azt hiszem a “fürdőruha opcionális” kifejezéssel illetik.
Egy pillanatig elnémulva próbáltam feldolgozni az információt.
– Szóval igazából rajtad múlik, hogy jönni akarsz-e. Megértjük, ha úgy érzed nem neked való. – hallottam valahonnan messziről Amy szavait.
Abszolút nem volt nekem való. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy nudistastrandra menjek. Egyáltalán mióta érzik ők maguknak valónak?
– Voltatok már ott? – kérdeztem.
– Párszor igen. Igazából jó móka, még ha elsőre furcsának tűnik is velünk jönni.
Chris testnyelvéből arra következtettem, hogy legalább olyan kényelmetlenül érzi magát mint én. “Amy-vel bezzeg nem érezné magát kényelmetlenül! ”-gondoltam és a szoros kapcsolatuk újabb arcomba vágása valószínűleg sokat nyomott a latban, amikor döntöttem:
– Azt hiszem kipróbálom! – feleltem.