Szolgáló almás kosárral

A királyné palotájába hívatott az egyik miniszter, ezért voltam a városban. Máskülönben otthon múlatom az időt. Unalmas dolog a politika. Igazán küldhetett volna egy futárt, felesleges lett volna csak emiatt odautaznom. De engedelmes alattvaló vagyok most és egyébként sem volt semmi izgalmas, amit az udvari zsivajtól távoli magányomban csinálhattam volna.
A városnak egy évvel ezelőtt lett új ura, egy keletről jött izmos hős, Batbayar, aki három sárkányt ölt le a hercegnőért – legalábbis a legenda így szól. Valamennyi igazság csak van benne, hiszen az esküvő és a koronázási ceremónia után szinte azonnal bevették magukat a hálószobába és a szolgák elmondása szerint azóta szinte ki sem jöttek. Egy év hancúrozáshoz pedig kitartás és erő szükségeltetik. A sárkányölő hős állítólag nemcsak mátkáját, de annak szolgálóit is előszeretettel kényezteti. Annabell, a királyné öltöztető szolgálója két hónappal a frigy után már várt, míg Valeria, a királyné azóta sem.
A város és a hozzá tartozó kerületek ügyes-bajos dolgai teljes egészében a miniszterek kénye kedve szerint alakulnak. Nincs nagy mozgásterük, hiszen a szinte folyamatos portyázások és betörések miatt örülni lehet, ha egy csekélyke védelmet fenn tudnak tartani és a szegényeket megmentik az éhínségtől. A vetés nagy része vagy megfagy, vagy elviszik. Jórészt az őszi vásárokon szerzi be a tárnokmester az éves ellátmányt, amit a Kaszárnya alatt lévő pincerendszerbe dugnak el. Ide eddig még sosem jutottak be a portyázó hadak.

Engem nem nagyon izgatott akkor a politika. Igazából szinte semmi sem izgatott akkortájt, egészen addig, amíg meg nem láttam a szolgálót almás kosárral.
Egy árkádos folyósón jött velem szembe. Percek óta senkivel sem találkoztam az épületben, az is lehet, hogy ebben a szárnyban csak mi ketten voltunk. Közepes termetű, fiatal lány volt. Csillogó zöld szemével a tekintetét éppen a mellkasomon legeltette, lebomló vörös hajában a délelőtti napsugár játszott. Fonott copfban omlott a mellére, ahol egy szív alakú medált hordott. Ruhája egyszerű szürkés volt, semmi díszítés, semmi pompa, de nagyszerűen hozzásimult az alakjához: formás melleket és feneket sejtetett.
Tekintetünk találkozott.