Csak azért, hogy elaludhassunk

Bármilyen vastagok is voltak a falak a házban, nem voltak eléggé azok. Meg sem tudom számolni hányszor feküdtem az ágyban a szüleim veszekedését hallgatva, miközben ők azt hitték hogy nem halljuk őket. Egy idő után már szinte nem is érdekelt, de Monica másképpen reagált. Ha a vita elkezdődött, akkor hamarosan keresett valami mást, amivel elterelhette a gondolatait. Ez a más pedig többnyire én voltam, mert a szüleinken kívül én voltam az egyedüli személy a házban. Pontosan ez történt most is. Hallotam a padló recsegését az ajtóm előtt, azután rövid szünet következett. A kilincs lassan lenyomódott és az ajtó csak annyira nyílt ki, hogy Monica benézhessen. Feleslegesen aggódott amiatt, hogy felébreszt. Még a nem törődömségem ellenére sem tudtam elaludni a kiabálás miatt.
– Gyere be! – mondtam.
Monica belépett majd becsukta maga mögött az ajtót és a bútorzatot elkerülendő óvatosan mozogva az ágyamhoz jött. Felkapcsoltam az ágyam melletti lámpát és a húgom arcán láttam hogy nyugtalan, bár ezt igazából világítás nélkül is meg tudtam volna mondani.
– Megint veszekednek. – mondta, mintha én nem vettem volna észre.
– Miért nem tudják ezt abbahagyni? – folytatta.
– Nem tudom. – feleltem.
Tétován még közelebb lépett és paplanomat félretolva leült az ágyra. Tudtam hogy szeretne maradni egy kicsit, amíg minden újra el nem csendesül.
– Gyere mellém! Szerintem nem tart sokáig. – mondtam.
Az ágyam a fal mellett volt. Monica bemászott én pedig feljebb csúsztam és mindketten a falnak dőlve ültünk. Ahogy kényelmesen elhelyezkedett, betakarózott a paplanom felé eső részével.
– Emlékszel milyen volt amikor kicsik voltunk? Nem lehet hogy mindig is ilyenek voltak, csak mi nem vettük észre? – kérdezte.
Elgondolkodtam, majd azt feleltem:
– Nem. Azt hiszem tényleg szerethették egymást egy ideig. Talán még most is, de a dolgok változnak.
– Hát ez az! Egyszer talán az is bekövetkezik, hogy nem szeretnek többé engem.
– Ugyan már! Ők...
– Vagy talán te nem kedvelsz többé.
– Kizárt!
– Miért? Ha ők képesek nem szeretni egymást többé, akkor ez bárkivel előfordulhat.
– Elfeledkezel arról, hogy együtt nőttünk fel és már minden idegesítő tulajdonságoddal tisztában vagyok.
– Nincsenek idegesítő tulajdonságaim!
– Hogyne, Miss Elviszem A Könyveket Kérés Nélkül. Gondolom maguktól gyűrődnek meg a lapok.