A házmester felesége

A harmincadik születésnapom felé közeledve, egy januári péntek délután hangulatban indultam haza a melóból, pedig még egy kortyot se ittam.
Emlékszem erős szél süvített, mégis mintha a szabadság szelei emeltek volna minden lépésemmel egy szebb élet magaslataiba a gondolattal, hogy most végre elkezdődött az ÉLET, amiről azt hittem, sosem adatik meg. Nyiss a világ felé, és a világ is nyit feléd! – mondják – Van benne valami!
Bár én a húszas éveimben sikeresen elkerültem ezt a filozófiát, idővel rájöttem, hogy némi bátorsággal, és a hétköznapi mellőző életmóddal, az ember többre képes, mint hinné! Olyan meló, amit még élvezek is amellett, hogy eleget fizet?
Amiből telne lakáshitelre meg egy párszázezres használtkocsira? Félretenni, hogy legyen lóvé, ha beütne valami krah? Meg ne adj isten néha megengedhess magadnak ezt azt?
Hosszú éveken át ezek az alapvető vágyak csupán elérhetetlen, hiú ábrándokként derengtek föl borfátyolos lelkiszemeim előtt egy-egy magányos péntek estén.
Állítólag az életben azok a dolgok a legizgalmasabbak, amiktől a legjobban félünk. Hát az ejtőernyőzést még nem mertem kipróbálni, de ezt én is csak megerősíteni tudom, mert miután elpazaroltam a legszebb éveimet a felelősség elől a piába menekülve, minden félelmem ellenére adtam egy utolsó esélyt magamnak egy szebb, boldog élet reményében, és bejött!
Nincs annál felemelőbb, felszabadítóbb érzés, mint amikor sínre kerül az életed! Amikor nélkül is érzed, hogy tied a világ!
Nem mintha nagylábon élnék, nincsenek is efféle igényeim, de gyakorlatilag milliomosnak érzem magam, mert mindenem megvan, ami kell, és van annyi hatalmam az életem fölött, hogy azt csináljam, amit szeretek, és ne kelljen olyat csinálnom, amit nem akarok. Az volt az első péntek estém az én SAJÁT kis lakásomon.
Ennek fényében könnyedén túltettem magam azon, hogy a barátnőm lekoptatott pár héttel azelőtt. A belváros negyedórára sincs a 4-es metróval.
A mennyben jártam a tudattól, hogy mostantól bármikor felhívhatok egy csajt, és még csak nem is kell halkan lennünk!
Persze régi jó szokásomhoz híven, gondoltam mielőtt belevetném magam a városi élet pezsgésébe, ma inkább kiadósan leiszom magam a számítógép előtt.
Akkoriban az is ott motoszkált a fejemben, mi lenne ha bepuhatolóznék a volt barátnőmnél, hátha vevők lennének egy hármasra a csajával, akiért elhagyott.