Júlia 1. fejezet

Julia éjsötét szobájában üldögélt az ablak előtt pihe-puha kényelmes kanapéján, csak az utcai lámpa fénye világította meg kissé elgyötört arcát. Az életén merengve bámult kifelé az ablakon. A szoba, bár a berendezés modern ízlésre vallott bézs-fehér egyedi bútoraival, mégis üresnek hatott. Valami hiányzott belőle, ez pedig a szenvedély volt.

Julia ugyanis már 2 éve elvált rideg, üzletember férjétől, akitől több éven keresztül semmiféle potenciális gyöngédségre nem számíthatott. Mint kiderült, a férfi rendre más nőkbe fektette a gyöngédségét, így Julia a válás után egyedül élt a maga által berendezett takaros kis garzonjában a város zöldövezeti részén.

Nem volt könnyű élete ebben a társasházban. A fenti lakók gyorsan cserélődtek. A falak vékonysága miatt sokféle életet megismert, a munkaidő beosztása révén, amikor a szomszédok aktívak voltak, ő a pihenő idejét töltötte volna, és fordítva. Gyakorta érkezett haza arra, hogy a szomszédban élő 30-as független nő, Sylvia az aktuális pasi jelöltjét próbálja ki éppen a hajszálvékony fal mögött elhelyezkedő hálószobájában.

Sylvia volt az egyetlen barátnője, akitől szinte mindent elviselt, ő tartotta benne ugyanis a lelket könnyedségével és azzal, hogy mindig felül tudott minden problémán kerekedni, ami olyan bájt és magabiztosságot kölcsönzött neki, ami Juliát is rendre magával ragadta. Amikor csak az időjárás engedte, gyakran kávéztak együtt reggelente, munka előtt a szinte egybenyíló, L alakban kapcsolódó teraszukon. Sylvia, ahogy megérezte a kávé átszűrődő ínycsiklandó illatát, rögtön kint termett a teraszon, akár egy szál bugyiban, selyem köntösben, ha úgy érte a vágykeltő illat, még akkor is, ha a nála lévő aktuális pasi épp őrá várt.

Ez volt mindkettőjük számára a legjobb napindító. Sylvia ekkor szokott beszámolni az előző napi fogásáról, míg Julia, igazi magánélet híján érdeklődve hallgatta.

Ahogy teltek a hónapok egyre kevésbé döbbentette meg Sylvia ledérsége, majdhogynem csodálta érte, hogy ilyen bátor a pasik keresése terén. Sylvia társat keresett magának, de mivel nem volt túl sok ideje a sikeres marketinges karrierje mellett, úgy vélte, hogy jobb minél előbb túlesni a randi utáni főpróbán, és ha beválik, mehetnek tovább, ha meg nem, hát érzékeny búcsút int a delikvensnek. Pontosan tudta, hogy mit keres, azt a szenvedélyes szerelmet, amit egyszer már átélt, és ebből az igényéből nem volt hajlandó lentebb adni.