Lilith és Joyce

Mikor kinyitotta a szemét, a padlón feküdt. Hirtelen nem emlékezett rá, hogy került oda, aztán bevillantak az emlékek és Joyce már egyáltalán nem érzett mást, csak undort saját maga iránt. Nem tudta, milyen lesz. Azt nem hitte, hogy jó, de hogy ennyire szörnyű, azt soha nem gondolta volna. Nem sírt, mert nem tudott sírni. Nem volt sem szomorú, sem dühös. Leprásnak, mocskosnak és undorítónak érezte saját lelkét és testét.
Néhány órával korábban, mikor belépett a lakásba, körülnézett. Először Tommyt pillantotta meg, aki – mint később kiderült – csak külsőre volt vicces ember. Köpcös testéhez tartozott, nagy kezek, vaskos ujjakkal és rövid lábak. Hosszú haja szürkésszőke volt a kosztól és a zsírtól, arcán a borostáján kívül a legkülönbözőbb helyeken is nőtt szőr. Apró, barna szemeiben gonoszság csillogott.
– Mit akarsz? – vakkantott rá a lányra.
– Tommyt keresem – válaszolta félszegen Joyce.
– Én vagyok. Mit akarsz?
– Ejnye Tommy! Nem légy olyan goromba a kisasszonnyal! – búgta egy sejtelmes női hang, melynek tulajdonosa lassan emelkedett fel a szoba sarkában lévő piros pamlagról. – Helen vagyok – mosolygott a nő. Ahogy belépett a lámpa fénykörébe, látszott, hogy egzotikus déli szépség. Gömbölyű idomok, széles csípő, buja ajkak... Göndör, fekete fürtjei egész a derekáig omlottak le. Csábítóan rebegtette éjfekete pilláit mandulavágású, olivaszín szemei körül.
– Azért jöttem, mert dolgozni akarok – mondta kicsit határozatlanul Joyce.
– Remek! – csapta össze a kezét Tommy. – Már kezdheted is! Takarítsd ki a konyhát!
– Nem így... – bizonytalanodott el mégjobban a lány.
– Akkor hogy? – kérdezte Helen. – Csak nem a testedből akarsz élni? – nevetett fel. – Itt a kis szűz lányok nem rúgnak labdába – búgta a nő és leoldotta magáról a laza, zöld köpenyt. Alatta nem viselt semmit. Joyce nyelt egyet.
– Ide nem szüzikék kellenek. Nekem kurvák kellenek – böfögte Tommy és belemarkolt Helen mellébe. – Hadd lássam, mit tudsz! Vetkőzz!
– Mi? – kérdezte riadtan Joyce. – Itt? Most?
– Miért, szivecském? Mit gondoltál? – nevetett fel Helen. Hangjából kitűnt, jól érzi magát.
– Hát... Jó...
– Csináld már! Nem fogok rád várni egész nap! – csattant fel Tommy, akinek közben Helen kigombolta a nadrágját és letérdelve elé, szájába vette a péniszét.