Emese, egy régi barát

Emese egy tinédzser kori barátom volt, soha nem volt köztünk semmi. Én szerettem volna többet. Néha. Néha meg nem, sszerintem ezzel ő is ugyanígy volt. Megmaradt a jó barátság egészen addig a pontig, amíg ő el nem ment egyetemre, én pedig maradtam a kisvárosunkban. Természetesen az elején tartottuk a kapcsolatot írásban, telefonon, vagy amikor hazajött a koliból, személyesen. De ezek is lassan alább hagytak, majd én sem kerestem egy idő után és ő sem engem. Ez talán valahogy így természetes, hiszen a távolság akaratunkon kívül is elhidegít egy kapcsolatot, legyen szó bármi neműről is. Így volt ez velünk is. Ő talált új barátokat, új társaságot, lefoglalta a tanulás és én maradtam a régi. Fogytak a közös témák is. Az utolsó beszélgetésünk óta eltelt talán már egy év is, a találkozás óta pedig legalább 3-4, nem is számolom már. Épp egy hűvös szerda délután volt, szokásos számítógép előtti kockulásomat egyszer csak megzavarta egy váratlan üzenet.
– Szia, mizu, hogy vagy? Rég hallottam felőled.
Emese írt rám. Meglepődötten válaszoltam neki.
– Hali, minden oké. Veled? Hát te? Mi szél hozott erre a nagy messziségből?
– Semmi, csak ma rád gondoltam és hogy milyen rég volt, hogy beszélgettünk. Képzeld, sikerültek a vizsgák és gyakorlatra otthon kaptam helyet.
– Tényleg? Az király és meddig?
– Hát talán végleg. Szerintem ha lehet, akkor maradok főállásban is itthon. Na mit szólsz?
– Örülök neki nagyon, gratula. Megleptél, hogy írtál, mit ne mondjak. És mikor kezdesz, vagy hogy, vagy mi?
– Haha, gondoltam, hogy nem számítasz rám. Pénteken pakolok haza, majd hétfőtől már kezdek is. De egyelőre csak fél napra még az első héten, utána már teljes munkaidőben. Nincs kedved majd összefutni? A régi szép és szar dolgokat kicsit felidézni :)
– Hogy a viharba ne lenne már kedvem?! Szólj amikor ráérsz, én is szabaddá teszem magam.
– Fantasztikus :) És nem fog a barátnőd féltékenykedni, igaz? Nem szeretném, ha bármit is félre értene.
– Nem hiszem, hogy gond lenne belőle. Hiszen régi barátok vagyunk. Örülni ugyan nem fog, de szerintem nem csinál belőle nagy dolgot. Remélem.
– Oké, akkor írok szombaton. Vagy tudod mit? Ha tudsz, gyere ki értem pénteken az állomásra és haza is vihetsz, megengedem. Már ha el tudsz szabadulni. Kb délre érek be.
– Az még jó is, pont lesz egy órám, akkor ott leszek. Most viszont mennem kell, majd egyeztetünk. Puszi szia
– Pussz!