A hosszú hétvége

Amikor a csengő megszólalt, megigazítottam a nyakkendőmet, és egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben. Fekete ing, piros nyakkendő. Korrekt. Az ajtóhoz siettem, felkavarva a levendula és kávé illatú levegőt, és igyekeztem erőt venni az izgalomtól remegő kezemen. Hallottam a nő kuncogását az ajtó előtt, és a szívem a torkomban dobogott... Elhúztam az ajtót takaró piros függönyt, aztán kinyitottam az ajtót.

Júlia passzentos piros miniruhában állt az ajtó előtt, ami épp csak leért hosszú combja tetejéig, és anatómiai részletességgel rajzolta ki lapos hasát, apró, de formás mellét. Világos rúzs volt a száján, és hosszú haját kibontva viselte. Izgatottan kuncogott...

... a sportpólós férfira, aki mellette állt. A fickó mellizma átütött a vékony anyagon, de szögletes arcán, tekintetén, valahogy meglátszott a diplomáért végigküzdött évek száma. A mosolyom egyből lehervadt.

– Hoztam valakit – kuncogta Júlia, szeme sarkából felnézve a hívatlan vendégre. – Ha nem baj.

Első döbbenetemben reagálni sem tudtam.

– Nem, persze – mondtam ösztönösen, miközben összeomlott fejemben a randi, amit elképzeltem. – Előd – mutatkoztam be.

– Ákos – szorította meg a kezem, kaján vigyorral. Egy vigyorral, amibe nem bírtam nem beleképzelni a felsőbbségességet, holott nyomát sem láttam.

– Gyertek beljebb – mondtam fanyar szájízzel, és félreálltam az útból.

Júlia lépett be először, megcsapott virágos parfümje és leheletében a Sangria illata, a kuncogása szinte elandalított. Nem tévesztettem el, hogy Ákos a hátára tette a kezét, amikor követte a keskeny nappaliba. A helyiségen látszott a női kéz, ami berendezte, piros vaselemekből hegesztett galéria emelkedett az egyszerű parketta fölé, fehér minimalista szekrénysor húzódott a fal aljában. A fellógatott képek kávét ábrázoltak, és egy nyugodt, zen kertet.

– Csüccs le! – intettem a kanapé felé, hajamba túrva, miközben próbáltam összerakni, hogy mi is történik. Jó, persze, nem mondtuk ki, hogy randi lesz... De flörtölve beszéltük meg az alkalmat. Mi másra gondolhattam volna? – Mit kértek inni? Van gyümilé, bor, whisky, tequila...

– Whisky – mondta Ákos.

– Tequila – vágta rá egyszerre Júlia.