29. születésnapom 2. rész

Kábán kezdtem magamhoz térni. Huh, micsoda álmom volt. Aztán tisztulni kezdett a kép. Hangokat hallottam a konyha felől. Nem volt rajtam alsónadrág. Lehet, hogy nem is álmodtam? Most hogyan tovább? Egészen eddig még magamtól is meg tudtam védeni kicsi húgomat, most mit tettem vele?
Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire vágytam rá mindig, mióta nemiségem ébredezni kezdett, de tudatosan távol tartottam magamtól, nehogy árthassak neki. Ahogy meglestem fürdés közben, mindig igyekeztem a szoknyája alá látni, azt a csodálatos bugyiját, vagy a blúza alatt növekvő melleit csodáltam. Ahogy legtöbbször a vele való testi érintkezés képzetével elégítettem ki magam. Volt időszak, hogy úgy viselkedtem vele, mint egy pokróc, hogy nehogy közelebb kerülhessek hozzá. Cikiztem mindig és közben majdnem megőrültem érte. Mikor Zsu bekerült a körébe és a legjobb barátnője lett, közölte, hogy az ő barátnője tabu. Pedig érte is evett a fene. Megtanultam Zsu-t barátként kezelni, bár a fantáziámban azért időnként ő is előkerült, miközben kényeztettem magam. Aztán beugrott az az emlékem, amikor egyszer sikerült meglesnem Hugit masztizás közben. Ketten voltunk csak otthon a házban és nyitva maradt kicsit az ajtaja. Egy tükörből tisztán láthattam az ágyát, ahol teljesen meztelenül feküdt és a lábai közét simogatta. Természetesen én is azonnal magamhoz nyúltam, és szinte egyszerre jutottunk csúcsra. Ő elég hangosan kezdett nyögdécselni, megemelgette a csípőjét többször is, míg végül elnyúlt az ágyon. Én is kilőttem, de előkaptam pzs-t, és abba. Azóta nagyon sokáig ez szerepelt az álmodozásaimban. Ajajaj, megint meredezik a férfiasságom! Huh... ki kéne menni... nem sok kedvem van hozzá.
Erőt vettem magamon, felvettem az alsónadrágom és kivánszorogtam a konyhába. Hugi az étkezőasztalnál ült felhúzott lábakkal. Pólóját térdeire és lábára húzta. Zsu teljesen felöltözve. Én odaszédelegtem az asztalhoz és leültem az odakészített kávé mellé.
– Hát elég szarul nézel ki! – jegyezte meg Hugi.
– Megiszom a kávét, lefürdök, mindjárt észhez térek kicsit! – nyögtem ki.
– Én megyek, majd jövök érted. – mondta Zsu Huginak és adott neki egy puszit.
– Én nem kapok? – kérdeztem.
– De. Ha akarsz! – Odajött, megpuszilta az arcom. Én megfogtam a fejét és megcsókoltam.
– Én is várlak vissza. – mondtam neki. Elmosolyodott, és elment.
Megittam a kávémat, és elmentem a fürdőbe.