Kaland Zitával

Egy budai magánklinikán dolgozom, mint nőgyógyász. A pácienseim közé sok ismert vagy híres ember felesége, barátnője tartozik. De hozzám jár jó néhány egyedülálló sztár és unatkozó milliomosfeleség is. Bevallom őszintén, hogy eleinte igyekeztem betegként tekinteni rájuk. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem megy.
Gondoljatok csak bele, hogy beállít egy 20 év körüli csaj, aki úgy néz ki, mint aki most lépett ki egy magazin címoldaláról. Azt mondja panaszai vannak. Elkezdem vizsgálni, és közben beszélgetünk. Kiderül, hogy tulajdonképp semmi baja nincs, csak a nagyon elfoglalt üzletember barátja már vagy három hete nem csinált vele semmit.

Nem akarok dicsekedni, de idővel egész sok „barátnőm” lett. Persze azt is el kell mondjam, hogy nem mindenkivel jött össze a dolog és a legtöbb esetben nem én kezdeményeztem.
Zitával egy kicsit más volt a helyzet. Gondolom ti is láttátok a nemrég megjelent képeit az egyik férfimagazinban. Mivel, mint arra már utaltam, vizsgálat közben beszélgetni is szoktam a pácienssel, így tudtam, hogy ez az elbűvölő lány mennyire magányosnak érzi magát és néha hosszú hónapokig nem akad férfi az életében. Most is jobb híján a barátnőjével volt nyaralni a Maldív-szigeteken.

Néha, miközben hallgattam amit mond, az jutott eszembe, hogy mi lenne ha megpróbálkoznék nála. Persze nem feltétlenül valami hosszú románcra gondoltam, mert nem hiszem, hogy annyira az esete lettem volna. Másrészt ő elsősorban az orvosának tekintett és igazából a rendelőn kívül nem is találkoztunk. Mindenesetre gondoltam megpróbálom.
A végső lökést a már említett képek adták.
Nem készültem tudatosan az alkalomra, de egyik nap úgy éreztem eljött a lehetőség. Akkor fél tizenkettőre volt előjegyezve utolsó páciensként.

Az asszisztensnőmet már tizenegykor elküldtem ebédelni, így már egyedül voltam, mikor megjött.
– Szia doki! – lépett be vidáman a rendelőbe és hozzám lépve egy puszit adott.
– Szia! Hogy vagy?
– Kösz, jól.
– Milyen vidám vagy! Jól telik a nap?
– Igen. Főleg, hogy kiderült, hogy két hét múlva megyek Mexikóba.
– Csak nem fotózni?
– De igen. Egy magazin felkért, hogy szerepeljek náluk..
– Ó! Hiszen most jelent meg egy sorozatod. Meg kell mondjam nagyon tetszettek azok a képek.

Zita elmosolyodott.
– Köszönöm az elismerést.
– Nos... – váltottam hivatalos hangra. – Akkor talán kezdjük is.
A paravánra mutattam.