A ház

Christopher Mac Kenzie kényelmetlenül érezte magát a Miss Carlyle-lal boldogan csevegő anyja mellett ülve. A két nő láthatóan régi barát volt még abból az időből, amikor együtt jártak abba a magániskolába, aminek Miss Carlyle most a vezetője volt. Chris-nek fogalma sem volt arról, hogy az anyja miért ragaszkodik ahhoz hogy az ő régi iskolájába járjon, de a nő meglehetősen eltökélt volt. Ami szokatlan volt a fiú számára, mert az anyja általában nem szokott szigorú vagy hatalmaskodó lenni.
Chris többé-kevésbé elnyomta magában a két nő hangját. A csupa “Oh Molly, annyira örülök hogy a fiad ide jön, olyan jóképű bla, bla, bla... ” és “Köszönöm Simone! Emlékszel amikor mi bla, bla, bla.. ” – ból álló társalgásuk nem kötötte le. Valójában persze ennél tartalmasabb volt, de akkor sem érdekelte. Senkit nem ismert ebből a hülye iskolából, az anyja pedig nem volt hajlandó megmondani neki, hogymiért olyan fontos. Úgy tett mintha valami nagy titok lenne, de valószínűleg csak annyi volt az ok, hogy ide járt és szerette volna ha ez családi hagyománnyá válik. Vagy valami hasonló ostobaság.
Egy kopogtatás hallatán Chris gyorsan magához tért a merengéséből. Egy másodpercig reménykedett benne, hogy Miss Carlyle-nak másik megbeszélése van, de sem ő, sem az anyja nem mozdult ültéből.
– Szabad! – kiáltotta Miss Carlyle.
Az ajtó kinyílt és két Chris korabeli lány állt a küszöbön. A fiú magánál kicsit idősebbnek saccolta őket, de vitathatatlanul csinosak voltak. Megpróbált úgy tenni, mintha nem bámulná őket és igyekezett lazának tűnni, ami persze az anyja mellett ülve csak erősen korlátozott sikerrel járhatott.
– Ő a mi fiúnk? – kérdezte az egyik lány lelkesen.
Chris felvonta a szemöldökét a “mi fiúnk” utalás hallatán. Végülis sohasem találkozott még ezekkel a lányokkal. Miss Carlyle bólintott:
– Ő itt Christopher és Mrs MacKenzie, az édesanyja. Ő – ahogy mondtad – a “fiútok”.
Chris kétségbeesetten igyekezett semleges arckifejezést vágni a bemutatás után. Eddig csak úgy érezte hogy bárhol szívesebben lenne mint a szobában, de most még rosszabb volt mert mindenki úgy beszélt róla, mintha jelen sem lenne. Miss Carlyle a lányokat is bemutatta: Natalie és Sasha. Chris még mindig nem értette hogy miért kellett találkoznia velük, de ha már muszáj, akkor jobb szerette volna ha ez nem az anyja és annak barátnője jelenlétében történik.
– Mehetünk? – kérdezte Natalie az ajtó felé biccentve.