Angelika 1. rész

A barakk épületben kazettás magnóból szólt a zene, a táskarádió hangja néha recsegősre váltott. Nem csoda, hisz a magnószalagot már ronggyá hallgatták. Odakint hirtelen sötétedett, a későőszi estén. Megvacsoráztunk és túl voltunk néhány sörön és pálinkán is. A nők azért kissé szolidabban fogyasztottak, de azért nem fogták magukat vissza túlságosan. Céges osztálybuli volt ez a javából, a városi sportpályán lévő étkezdében, ahol a dohányfüst keveredett a pörkölt hagymaillatával és az erős pálinka illattal, Így már nem is volt annyira kellemes. Nem is nevezném illatnak. Talán a kocsmaszag az, ami ehhez legközelebb áll.
– Táncolunk? – kérdeztem Angelikát. Aki elvált nő volt és egyedül nevelte a fiát. Vékony és majdnem olyan magas mint én. Barna feszes nadrágban és egy fehér blúzban jött az estre. Nem túl nagy mellei felett az ing gombjai nyakig kigombolva. A feszes és felül zárt melltartó viszont alig engedett valami belátást a melleire. Aranka idősebb volt nálam hat évvel. Harminchét múlott és sugárzott róla a vágy. A vágy amiben mostanság nem nagyon lehetett része. Vacsora közben néha elkaptam a tekintetét, amint titokban figyelgetett. Jól esett ez a figyelem és izgatott is, hogy milyen is lenne vele az ágyban. De aztán elhessegettem a gondolatot. Jó nő ez, biztosan van valami titkos partnere. Na meg én sem nagyon illek hozzá korban. Azért egy tánc az nem fog megártani se neki, se nekem. Legalább megfogdosom egy kicsit a derekát meg a csípőjét a
"Every Breath You Take”-re
– Igen! – válaszolt a felkérésre Angelika. Majd egy kicsit feljebb húzta a derekán a nadrágot és megigazította az ingét. Megfogta a felé nyújtott kezemet. Vékony csontos ujjai voltak és a sok gépeléstől erős volt a fogása is. Száraz és meleg tenyere belesimult az én tenyerembe. Kisétáltunk a táncolás részére fenntartott szabad helyre. Angelika két karjával átölelte a nyakamat, teste hozzám simult. Éreztem amint szeméremdombját nekinyomja a combomnak. Először azt gondoltam, hogy ez biztos véletlen volt. Aztán rájöttem, hogy nem, mert egyre gyakrabban és erősebben csinálja. Fejét a vállamra hajtotta úgy, hogy az arcunk is néha összeért. Elpirultam a gondolataimtól, ami szerencsére nem látszott, mert csak egy halványan világító kis izzó égett a terem egy távoli sarkában.