A barátom nővére

Éppen nyári szünet volt. Időm, pontosabban időnk, mint a tenger. Egy régi (ovis korom óta ismert) barátommal jó szokásunkhoz adódóan néha-néha ott aludtunk egymásnál. Ez a néha-néha éppen ezen a napon történt, azt hiszem szerdán... Igen, szerdán.

Össze is pakoltam, vittem az öreg PS2-őt, meg a többi hülyeségemet is. Bevallom, régen jól el tudtunk szórakozni, de most, hogy 17 éves lettem, nem igazán volt mit csinálnunk, de azért mégis mindketten vártuk az ottalvós pillanatokat. Valahogy megvolt a "feelingje". Meg is érkeztem hozzájuk, be is kopogtam, majd a barátom nővére, Szandra ajtót is nyitott. Igen... Szandra. Bár már 21-22 év körül járhatott, engem egész fiatal korom óta érdekelt. Nem volt olyan sok köztünk, mikor még kiskamasz voltam 13 évem környékén, Ő meg ugye már kezdett kiöregedni ebből a korból, sokat beszéltünk, amikor éppen úgy adódott. Mindig is érdekelt, gyönyörű, mély tengerkék szeme, hosszú, vállig érő szőke haja és az az elkápráztató, vékony, ámbár igen csinos alakja. Mindig is elindított nálam valamit. Mondhatnám, hogy tipikus szőke, de Ő inkább csak rájátszott a szőkesége. Pillanatnyi elgondolkozásomból csak a köszönése verhetett ki.
– Szia. Mondta Ő, miközben rámmosolygott. Az a szemkápráztató mosoly. Ahogy egyenes hófehér fogai fölött vékonyabb ajkai feszültek. Még a hideg is kirázott. Hogy miért nem tudtam az Ő korosztályába születni.
– Oh, szia. Mondtam a másodperc töredékei alatt lejátszódó ábrándozásaim után, majd persze rámosolyogtam én is. Sosem voltam nála zavarban, és nem "feszengtem" mellette. Legalább olyan régóta ismertem Őt is, mint a barátomat.
– Gábor mondta, hogy jössz, gyere csak be.
Majd egy újabb, a józan eszemet felőrlő mosoly után, könnyedén, lazán hátat fordított nekem, és visszaindult a nappaliba. Haját felkapta a hirtelen elindulásból áradó szellő, s mint egy hatalmas szőke tenger, selymesen lebegett minden egyes hajszála. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nézzek lejjebb. Azok a maroknyi, kerek sportos fenekek. Istenem, annyira tökéletesek.

A rövidebb párbeszéd hallatára kijött Gábor is a szobából, s jött is kezet fogni. Szokásosan köszöntettük egymást, majd megszólalt.
– Menj, rakd össze a konzolt, mindjárt megyek.
– Okés.
Ezután bement a nappaliba, én meg megkezdtem cuccaim kipakolását. Pár perccel később, mikor már nagyjából elrendeztem a dolgokat, valóban bejött a szobába, de már kabátban.