Öt év 1-2. rész

1. rész
Mindig éreztem, hogy más vagyok, mint a legtöbb lány. Fiatalabb koromban, amikor a barátnőim a pasik után futottak és bulizni mentek, én inkább otthon ültem és könyveket olvastam. Imádtam olvasni. Számomra a szobám legkedvesebb része a könyvespolcom volt. Azok a könyvek voltak a kedvenceim, amelyek nyomot hagytak bennem és formálták a világszemléletemet. Később már nemcsak olvastam a könyveket, hanem én is írtam történeteket. Elkezdett érdekelni a festészet is, de nekem sosem volt kézügyességem. Inkább csak csodáltam őket. A zsebpénzemből gyakran gyűjtöttem arra, hogy eljussak egy-egy festészeti kiállításra vagy színházba.
Mivel a korombeli lányokat nem érdekelték ezek a dolgok, így sokszor egyedül mentem. Az osztályban sosem tartoztam a menők közé, de nem voltam kiközösített sem. Kedveltem az osztálytársaimat. Volt sok barátom, de éreztem, hogy más vagyok, mint ők.
Az öltözködésem sem volt olyan, mint manapság a lányoké. Nem jártam haspólókban és feneket villantó rövidnadrágokban. Kedveltem a sötétebb színű ruhákat. A szekrényemben leginkább fekete és szürke ruhák lapultak. Esetleg akadt piros és lila, de ezek is sötétebb árnyalatokban. És talán még pár fehér is.
Nyolcadik osztályban le kellett adni a jelentkezésünket, hogy melyik középiskolában szeretnénk továbbtanulni. Én egy művészeti iskolát választottam. Mivel a suli viszonylag messze volt a lakóhelyemtől, így a szüleimmel arra jutottunk, hogy kollégista leszek. A nyolcadikos ballagást követő nyáron egy kicsit rászántam magam arra, hogy gyakrabban mozduljak ki, aminek a barátaim nagyon örültek. A nyár utolsó estéjén házibulit tartott az egyik barátnőm és meghívott engem is. Nagyon jóban voltam vele, ezért megkért, hogy a buli előtt segítsek neki pár dologban és miután elmentek a többiek aludjak nála.
A buli előtt egy órával megérkeztem hozzá. Elmentünk boltba és vettünk italokat meg egy kis nasit. Mivel jó idő volt, ezért a teraszukon tartotta a bulit. Volt a teraszon egy nagy asztal és székek is, így mindenkinek jutott ülőhely. Kivittük a laptopot és a hangfalakat is, hogy majd zenét is tudjunk hallgatni és aki akar az támcolhat is. Az asztalra tettük még az italokat és a nasikat is, amiket a boltban vettünk.
– Köszönöm a segítséged, Anna! – hálálkodott.
– Szívesen segítettem – mondtam.
Körülbelül fél óra elteltével megérkeztek a vendégek, akiket Réka hívott. Kapcsoltunk a laptopon zenét és iszogatni kezdtünk.