Telefonszex

Nehéz napom volt pénteken, hajtottam szünet nélkül a , hogy befejezhessem. Jócskán elfáradtam, alig vártam, hogy vége legyen a napnak, és hazamehessek. Gondoltam, hogy valami könnyű vacsora után ma majd korán fekszem le, mert kimerített a munka.

Aztán késődélután telefonon fölhívott a jó barátom, már éppen a munkaidőm végén jártam, a szövegkiemelőimet löktem be a fiókba, a számítógépemet küldtem aludni a hétvégére, és készülődtem haza. De amikor meghallottam, hogy ő van a vonal végén, örömmel visszarogytam a székembe, mert tudom, hogyha fölhívott, akkor most pont ráért, vagy éppen unatkozott, valami mesélni valója van, stb. s én élvezni fogom a vele való beszélgetést, mint mindig.

A barátomnak nagyon jó beszélőkéje van. Szeretem hallgatni, amikor hosszasan körülfogalmazva, de jó hasonlatokkal, érzékelhető megszemélyesítésekkel meséli nekem az életet.
Nem csak a száraz eseményeket hallom, mint valami katalógusból földiktálva a dátumokat és a hozzá kapcsolódó történeteket, hanem sokkal színesebben mondja, belefűzi az akkori gondolatait, az érzéseit is, pontosan átélhetővé téve a számomra a történeteit. A mókás részeknél magam is kuncogok, a humoros fordulatoknál vele nevetek, magával ragad az a sodrás, ahogy mesél nekem.

Én nem tudok így, mint ő, hanem csak a száraz tényeket mondom el, esetleg, ha nagyon változatos akarok lenni, akkor egy – egy jelzőt szúrok be, de azért pontosan érzem, hogy messze nem vagyok annyira élvezhető, mint ő.

Eleinte az éppen zajló eseményeket sorolta, hogy mit haladt a frissiben szerzett kis legénylakása bebútorozásával azóta a múltkori eset óra, meg hogy még mindig nem vett tartalék izzókészletet a kocsijához, hogy az új oprendszere nem ismeri föl az ékezetes betűket, stb.
Egészen nyomon követhetetlen módon röpködött a témák között, s aztán egyszer csak az előzőekhez nem kapcsolódva máris a nőkről beszélt nekem, valami net – ről letöltött pornó rövidfilmben látott különösen gusztusos punciról, amelyik jócskán izgalomba hozta őt.

Itt hosszabban leragadtunk, s az elmondása alapján én élénken el tudtam képzelni, hogy milyen volt az, amelyik ennyire tűzbe hozta: amint egy félbevágott barackként domborodott elő a puha combok völgyéből, hogy milyen szép feszes volt, és úgyszólván egészen borotvált, csak egy csöppecske frufruja volt hagyva a tetején. Olyan szorosan záródott a nagyajka, mintha össze volna forrva. Titkolózón rejtette a bentebbi területeket, a mélyből alig kiemelkedő kisajkakat, és az egész völgyet.
Amikor pedig ennek a duzzadt, de mégis szorosan zárt kis punciknak a gazdája még jobban széjjelnyitotta a combjait, mintegy kelletlenül tétován fölnyílt a rés. Éppen csak sejteni lehetett, hogy valami árok húzódik a mélyén, mert még elnyílt állapotában is olyannyira szendén takarták az ajkak, hogy nem tárta föl pőre nyitottsággal a belsőbb részeket.

Aki nézte, erős késztetést érzett, hogy odanyúlhasson, hogy az ujjaival némi kis simogató segítséget adva megnyithassa annyira a rést, hogy beleshető legyen a titok mélyére.

Mindenesetre a látvány jelentősen hatott az érzékeire, és készségesen vigyázzállásba emelkedett a dákója, mintha esetleg juthatna bármiféle szerep a számára is.
Pedig nem. Ez esetben mindössze a szemek elkápráztatása volt az elsődleges cél. S ennek a feladatnak messzemenően megfelelt a kis videó.

Ahelyett, hogy hagyta volna a folyamatot tovább menni, remegő kézzel kotorászott az egér után, hogy ismét a startra kattintson, hogy újra végignézhesse, amint a tökéletesen zártnak látszó szeméremdomb mégiscsak fölhasad, és kis keskeny csatorna válik sejthetővé. Csöppet meg is csillant közötte valamiféle nedvesség, de csak egy villanásnyira. Semmi több fodrot, bőrredőt nem lehetett fölismerni, úgyszólván még mindig zárva volt a kapu.
Visszatartott lélegzete sóhajtásként szakadt ki, és az egeret megint a startra húzta, miközben a másik kezével laza érintőleges simogatással üdvözölte, s inkább csak némi nyugalomra intette a tettre készen feszülő huszárját.
Már aztán a harmadik indítás után engedte továbbjátszani a filmet, úgyhogy oldalról bekúszott egy kéz, amelyik szőrösödő alkarban folytatódott. Majd aztán ennek a kéznek az ujjai végigsimították az alig nyitott kapuszárnyakat, lendületesen, bátran közéjük hatoltak, és elég céltudatos módon ripsz – ropsz föltárták a rejteket.

Ő egy kicsit túl direktnek tekintette ezt a rohamot, hanem inkább odahajolva a csókjaival ébresztette volna föl Csipkerózsika álmából azt az ébredező félbarackot.

Ahogy elnémultan, feszült várakozással hallgattam őt, pontosan magam elé tudtam képzelni, amiről beszélt, sőt már azt is odafantáziáltam, ahogy csukott szemmel, áhítatos arccal a combok közé hajolva óvatosan előretolja a nyelve hegyét és puha, barátkozó tapogatózással végigbotorkál a félgömbnek ható szeméremdombon, úgy keresgéli a lehető rést rajta.
Be sem kellett volna csuknom a szemem, hogy érezni tudjam azt a finom vibrálást, ahogy a nyelve csúcsát végighúzta a helyszínen.
De azért persze becsuktam mégis, mert ez viszont nekem segített abban, hogy egészen elvonatkoztassam magam az irodámból, hogy a lelki szemeimmel már ne csak azt láthassam, ahogy a nyelvével keresgél, hanem úgyszólván magam is érezzem az ölemben, amint a szuszogása is odavetődik a combhajlatomba. Élénk fantáziával akár még az orrán kiáramló meleg levegőt is érezni tudtam volna, ha hagyom, hogy erősebben átjárjon a bizonytalanul bontakozó vágyam.

Ahogy beszélt hozzám folyamatosan, közben a puha szájára gondoltam, s arra, hogy biztosan remekül csókol.

De nem akartam volna nagyon fölizgulni a hallottakon, hanem inkább kinyitottam a szemem, s megnyalintottam a szomjassá vált ajkamat, majd előrehajoltam a vizespoharamért, hogy egy – két korty vízzel átöblítsem a kiszáradt torkomat.

Amint előredőltem, az alkarommal egyértelműen éreztem a kihegyesedett bimbóm keménységét. Olyan merevre csúcsosodott, hogy a melltartón és a blúzomon át is határozott kis kemény halmot érezhettem. Letéve a poharamat, kicsit jobban megtapasztaltam az állapotváltozást. Szívesen simogattam, mert jól esett. Kellemes gyönge kis bizsergés vonta oda a figyelmemet. Ennyi réteg ruhán keresztül is pompásan keresztüljött az érintésem.

A legfölső gombot kinyitottam, a következő magától pattant széjjel, amikor a kézfejemet bevezettem alá, és a kékmelltartó csipkéjét félretolva körülfogtam az egész puha halmot.
A bőr tapintása meglehetősen hideg volt (holott úgy éreztem, hogy a testemben forrón száguld az izgatottság) de a hátamon kiütött a veríték. A bőröm hideg volt, de egyébként a selymes lágyságot lehetett érezni, egyedül csak a bimbója volt idegen ebben a környezetben, mert a felszínén keményre zsugorodott össze a bőr, és éles határral elkülönült a többitől. Ahogy a tenyeremmel simogattam, készségesen oldalra dőlt a kis bütyök, hogy azután ismét peckesen nekifeszüljön a markomnak. A könnyű bizsergés széjjeláradt, már nem csak arra a kis területre koncentrálta magát, hanem úgyszólván az egész mellemben vibrálást éreztem.

A vállammal a fülemhez szorítottam a kagylót, hogy a kellemes férfihang továbbra is benne suttogjon a fülemben, miközben a bal kezemmel is behatoltam a blúzom alá, hogy a másik mellemet is részesíthessem egy kis babusgatásban.
– Itt vagy még? – olyan csöndben vagy, nem szívesen hallgatod, amiről beszélek??
– De, de. Mondjad még, ne hagyd abba! Ugyanebben a tónusban, ugyanerről a témáról, mondjad folyamatosan! – egészen reszelősen szólt a hangom, amikor válaszoltam.
– Furcsa a hangod. Fáj a torkod? Hm. Inkább most mesélj valamit te is, mi újság veled? – Váltott hirtelen.

Nem akartam, hogy megszakítsa a hangulatot, szerettem volna mindenféle erotikus malackodásokat hallani, ahogy a fülembe duruzsolja. Hogyan tereljem vissza?
Képtelen volnék 2 – 3 összefüggő mondatot összegereblyézni neki, de az ő hangja meg olyan, mint valami puha és izgató simogatás. Azt akartam, hogy folytassa tovább a simogatásomat.
– Áá, nincs semmi velem. Szívesebben hallgatlak téged, ahogy mesélsz. Mondd csak, elmondanád nekem, hogy te például miképpen csókolgatnád meg azt a szép puncit, hogyha odaférhetnél? Hogy látnál hozzá??? Hm???

Néhány hosszú másodpercen keresztül kivárt a válasszal, esetleg azon tanakodott, hogy valamiféle perverzitásba akarom-e belehajtani, amikor azt várom el, hogy ő, mint férfi, valamiféle orális kényeztetésről számoljon be egy élettelen telefonkagylónak. Persze nem annyira élettelen, mert hisz a vonal végén ott bizseregtem magam teljes élő valóságomban – még ha ő nem is tudta, hogy milyen felajzottan.
Belesóhajtott a fülembe, és hitetlenkedve, kissé nyersen visszakérdezett:
– Azt akarod tudni, hogy hogyan nyalogatok egy puncit???
– Igen, azt. És ne kapkodd el, részletesen szeretném hallani.

Néma csend támadt a vonal végén, csak a szuszogását hallottam. Nem szóltam én se többet, pedig olyan szívesen belesúgtam volna a fülébe, hogy izgasson már tovább, csinálja még velem, amit eddig.
És akkor tétován mégiscsak belekezdett:
– Azt hiszem, nem rohannám le, nekem nem olyan sürgős, hanem hagynám, hogy kellően beérjen a vágya, hagynám, hogy a simogatásaimtól, bókjaimtól, ölelgetéseimtől már kellően felkészüljön rám, hogy kívánjon engem, hogy egészen átforrósodjon tőlem, mielőtt az eszegetésébe kezdenék...

S ahogy duruzsolta a fülembe az egész megközelítést, a puha érintéseket, az ujjböggyel történő könnyű simogatásokat, lassan megindult az izzás a testemben. Fészkelődtem a székemben, s már nem csak a bimbóimban lüktetett a vágyakozás, hanem éreztem, hogy a torkom elszorul, és a tarkómon fölmerednek a pihék. A füleim egyre inkább égtek, és forróvá vált az arcom, miközben apró kis pihegéssel kapkodtam a levegő után.

Kényelmesebbre fészkelődtem, a cipőmet lerúgtam, és a jobb lábamat fölraktam a számítógépházra. Ettől az enyhe terpesztől máris tudatosult bennem, hogy eddig keményen összeszorítottam a combjaimat, mintegy szoros nyomással préselve az ölemet. Most, hogy ez föllazult, és a levegő szabadon járhatott, máris megéreztem a bugyim nedvesedettségét. Hideg nyirkosságérzet volt, nem éreztem kellemetlennek, hanem inkább fölizgatott a tudat, hogy a szavaival ilyen hatást váltott ki belőlem.
A szoknyámat még inkább fölrántottam, mint eddig volt, és a vékony pamutanyagon keresztül végigsimítottam az előreduzzadt ajkaimon. Egészen elképesztően kidomborodott, és érzékeny csiklandósság vibrált végig rajta az ujjaim nyomán. Finom volt, selymes tapintású de mégis eléggé intenzív érzés ahhoz, hogy ne is akarjam abbahagyni, amit műveltem.

– Hogyan simogatnád azt a puncit??? – kérdeztem tőle várakozóan.
– Hogyhogy hogyan? Mit akarsz tudni? – kérdezett vissza.
– Hogy részletesen meséld el nekem, hogy hogy megy az ilyesmi, meg azt is, hogy közben mire gondolsz, és hogy miként éled meg, hogy egy nő lába között markolászol.
Ismét elég hosszan csöndben volt a telefonban, már szinte megijedtem, hogy elment a kedve a meséléstől, és én majd itt maradok fölizgultan, befejezetlenül.

Aztán amint megszólalt, éreztem az elfúló hangján, hogy jócskán átéli, amiről beszél. Szinte elképzeltem, amint becsukja maga is a szemeit, és odaképzeli az események folyamatát. Kicsit sóhajtozott, de aztán összeszedte magát, és aprón, részletekbe menően mondani kezdte, hogy miként fog hozzá, és merre halad, hogy az ajkaival megcsippenti, vagy akár rászorítja a száját azokra a kis nyelvecskékre, és hogy beszippantja a szájába, hogy a nyelvével föltolhassa a szájpadlásáig, gyöngéden szívogatja, miközben finoman ingatja a fejét jobbra – balra, hogy olykor megfeszüljön, vagy ellazuljon a punci felduzzadt kisajka, amit az ajkai között foghat.
Amikor aztán ott tartott a mesélésben, hogy a szájába emeli a szirmokat, és finoman szopogatni kezdi, a vékony pamutanyagon keresztül intenzívebben simogattam a domborúságot, majd megcsippentettem a párnás ajkakat, hogy körkörösen egy kicsit megtáncoltassam. Az egész tenyeremet végigsiklattam, alulról fölfelé, majd a fölső végállomáson néhány szapora körrel folytattam. Érezhető volt, hogy hálás a környék, hogy szívesen, nagyon szívesen részt venne valami cuppogó csókolózásban az a fertály. Csak nincs a közelemben, aki a csókokat adhatná.
Besiklottam a bugyiba. Egészen párásnak, melegnek tűnt az ágyékom, egy fojtó dzsungel, rejtelmes titkokkal.
Meglepett, hogy milyen síkos, azonnal elmerültek benne az ujjaim, s mint egy bőgős a húrjait, oly módon kezdtem magam is pengetni a szirmaimat. Szinte a szirmok megpróbálták bekapni az ujjaimat, ha csókot kapni nem lehet, legalább adni szerettek volna, ha nem is valami felfedező ajkaknak, de legalább a felfedező ujjaknak. Hagytam, hogy egy kicsit megnyalintsák az ujjaimat, s végig a tenyeremet is. Cserébe néhány szapora körrel megtáncoltattam a kezem a szeméremdomb tetején, a hasíték kezdetén. Éreztem, ahogy lüktet, szinte dobolt benne a feszültség, úgy próbálta tudtomra hozni a vágyát a további simogatásokért. Persze tisztán éreztem, hogy mit szeretnék. Nem is csak finoman táncolgatni, körbe – körbe keringőzni az ujjaim csúcsával, hanem sokkal intenzívebb szorítgatásra vágynék. Igazi lökdösésre, a völgy teljes hosszában való végigsimításra, egy izmos nyelvre, ami végigszalad, vagy legalább egy kézre, ami megszorítja, vagy... Hmmmm.
Feltűnően sima volt a felszíne, könnyen siklott minden mozdulatra, és úgyszólván a redőivel beletolakodott az ujjaim közé, szinte magát egy kis morzsolgatásra. Ahhhhh...
Puha, meleg a párnácska, amint közé furakodtam. Előbb csak 3 ujjam közé csippentettem a borsót, úgy forgatom, morzsolgatom, már reszketett tőle a lábam. A mutató és középső ujjam közé befogom a kisajkakat, úgy húztam – vontam, miközben a tenyeremmel, vagyis a csuklómmal a bimbóját dörzsölgettem. A szirom melletti sima árkon végigszalajtottam az ujjam egyszer – kétszer, a síkos közegben könnyen szaladt. Kicserepesedett az ajkam – heh, ilyenkor de jó volna csókolózni.

Éreztem, hogy kapkodóbbá vált a lélegzetvételem, de nem akartam, hogy belehallatszódjék a telefonba.
Hanem hirtelen összezártam a combjaimat, csapdába fogva a kézfejemet. A fülemben zsibongott a vér, zúgva dübörögve. A combjaim is önállóvá váltak, rászorítanak a kezemre, a satuban aztán mozgatni is alig lehet.
Mind a 4 ujjammal szaporán pengetem az előtolakodó kis pöcköt – az meg hálálkodva csókolgatja az ujjaim hegyét. Mintha valamiféle szerkezetet hajtanék, minél gyorsabban pergetem, annál eredményesebben nyomja széjjel bennem az gyönyörűséget.
Egészen megfeszültem. Nem hagyhattam csitulni a vihart, éreztem az előszelét.

Egy pillanatra megtorpantam mégis. Muszáj egy kicsit rendeződnöm, mert ha így folytatom, pillanatokon belül hangosan hörögve, vagy legalábbis nyöszörögve elélvezek – de nem akartam, hogy ő megtudja, hogy mit művelek magammal, miközben az erotikus élményeiről beszél velem.
Bizonyára abbahagyta volna a mesélést, én meg nem engedhettem el a szavait, pláne éppen most, amikor már szinte összemosódik a szemem előtt az asztali naptár meg a floppytartó doboz az asztalomon.
Egyre inkább szükségem volt rá, hogy a suttogóra csendesített hangján izgató malacságokat hallhassak.

Valójában azt szerettem volna, hogyha a telefonkagylón keresztül áttolta volna a száját is egészen, hogy a fülcimpámon érezhessem a puha sóhajait, a szavai rezgését, vagy akár a nyelve csúcsát, amint betolja a fülem járatába, és kissé megtáncoltatja ott. Vagy hogyha végignyalintja a karimát, majd aztán bekapja a szegélyét és megszopogatja egy kissé, miközben a kéjes nyögésének hangját elkaphatom.
Habár hogyha már ide tudta tolni a száját, meg sőt a nyelvét is, akkor a kezdeti fülnyalogatás után okvetlen körülbarangolnék a testemen a , s a kékmelltartómba betolva megmutatnám neki, hogy milyen hegyesre keményedett a bimbóm, de mégis ruganyosan ellenállna a nyelve támadásának. Hagynám, hogy beszopja a szájába, hogy cuppogva cumizgasson vele, hogy keményen rászorítsa az ajkait, és úgy döntögesse a merev bimbóimat oldalra, meg föl – le.
Aztán amikor kellően kiélveztem a helyzetet, tovább tologatnám a kagylót, végig a hasamon (a köldökömnél kissé kivárva, hogy beléhatolhasson, és megnyalogassa ott is), de aztán végső soron csak besiklatnám az ölembe, mert már olyan fokon remeg a türelmetlen várakozásban a kis bogyó, jelentős mennyiségű gyöngyházfényű nedvet választva ki, hogy feltétlenül szüksége van erre a nyalakodós nyelvére, meg arra az érzéki puha szájára.

Tátott szájjal, lihegve kapkodtam levegő után, egészen elgyöngültem és jelentősen ziháltam. Bágyadtan végignyalintottam a száraz ajkamat, ismét megérintett a hiányérzet, hogy leginkább csókolózni szeretnék ezzel a fiúval.
Nem bírtam ki tovább némán, hangosan felnyögtem a gyönyör érintésének első hullámától.

– Történt valami?? – kérdezte hirtelen, s kivárt a válaszomra.
Én meg nem bírtam megszólalni, csak egyre hevesebben pörgettem az ujjaim közt a szirmaimat.
– Mondd tovább, ahogy eddig!! – nyögtem bele végül a kagylóba.
– Mi van veled, hogy olyan elfulladt a hangod?? – kérdezte.
– Szeretném, ha folytatnád, ha mondanád tovább, hogy hogyan nyalogatnád a puncimat.
– Ne izélj már, mi van veled? Csöndben volt, hallgatta az átszűrődő elfojtott hangjaimat.
– Semmi, semmi. Mondd tovább még, ahogy eddig! Na folytatod?
Nem válaszolt.

Kinyitottam a szemem, ismét élesen láttam az asztalomat, kitisztult a homály.
– Folytatod? Kérlek..., folytatod még? – kicsit remegett a hangom.
Hallgatott.

Egyre inkább elúszott tőlem a hangulat, messzebb kerültem a beindult vibrálástól, valahogyan meglassúbbodott az egész reszketés.
– Mi van veled? – firtatta újra. A hangja kérdő volt, bizonytalan, értetlenkedő.

A hátamból kieresztett a görcs. Sóhajtottam egy mélyet. Fölszakadt az összes visszafojtott levegőm.
Éreztem, hogy elúszott a lehetőségem, hogy a kis magánjátékom befejeződhessék. Kicsit harákoltam, köhécseltem.
A vizespoharamért nyúltam, jelentősen remegett a kezem. De már az ölem nem annyira, mint eddig. Még a bimbóim ugyanolyan keményen ágaskodtak. (Majd elmúlik az is. )

Néhány nagy korty után összeszedtem magam, és vettem pár nagy levegőt, mielőtt beleszóltam volna a kagylóba:
– Szia, most már indulnom kell haza. Így is csaknem egy órán keresztül beszélgettünk. Jó volt hallgatni téged, majd hívjál máskor is. Na akkor, szia.
– Te figyi, most mi van? Megbántottalak valamivel, vagy mi történt, ami miatt hirtelen lerázol Igus?
– Semmi, semmi, csak most már mennem kell. Szia, örültem hogy hívtál.

És a helyére pottyantottam a kagylót.
Összeroskadtan üldögéltem még egy kicsit a székemben, aztán mégiscsak összeszedtem magam. Helyreigazítottam a ruháimat, megfésülködtem, és fogtam a ridikülömet, hogy induljak haza.
Az ajtó melletti falitükörbe belepillantottam induláskor. Nem volt kihegyesedve a mellbimbóm, elpuhult és beleszunnyadt a melltartó csipkekosarába.

Hát ennyi volt.