29. születésnapom 1. rész

Hülye, szürke napnak indult. Végigkóvályogtam a lakásban, kinyitogattam a szekrényt, ahol a ruháit tartotta, most üresen tátongtak. Nem tudom igazán, hogy szerelmes voltam e bele, de úgy látszik megszoktam. Már négy napja elköltözött. Valahogy üres volt a lakás. Nem találtam a helyem. Ma van a 29. születésnapom, de még a telefonomat is kikapcsoltam. Senkire nem voltam kíváncsi. Semmihez sem volt kedvem. Ittam egy kávét. Aztán kinyitottam egy üveg Bourbon -t. Nem volt igazán a kedvencem, de ez volt itthon. Még régebben valakitől kaptam.
Egy kis pohárba kitöltöttem. Felhajtottam. Jólesően melengette át a belsőmet. Visszafeküdtem az ágyba. Bekapcsoltam a TV-t, de nem tudott lekötni. Elővettem egy könyvet, de igazán arra sem tudtam figyelni. Valahogy semminek nem volt értelme, pedig odakint szépen tűzött a nyári nap. Kicsit elaludtam. Az egész múlt éjszakát, sőt a négy napot is így szenvedtem végig. Úgy délután két óra körül ébredtem fel. Azt sem tudtam, hol vagyok, de lassan magamhoz tértem. Mintha éhséget éreztem volna. Körülnéztem, volt egy kis kenyerem, felvágottam, csináltam magamnak valamiféle szendvicset. Nem igazán esett jól. Ott is hagytam. Kinéztem az ablakon, mert valahogy sötétnek tűnt a világ. Esett. Na, a hangulatomhoz csak ez hiányzott. Visszafeküdtem az ágyba. Tv-t nyomkodtam, de nem tudott lekötni. Hallottam, hogy odakint becsületesen zuhog az eső. Kopogott az ablakon. Megint végigjártam a lakást. Rendetlenség, nagyon kihalt képet mutatott. Gondoltam ideje lenne magamhoz térnem. Nekiálltam valami rendet csinálni. A ruháimat a szekrénybe a helyére, a konyhába is nekiláttam a három napos koszos edényeknek. Legalább valami értelmes dologgal elfoglalom magam. Épp, hogy végeztem, csengettek! – Ki az isten lehet ilyenkor! – gondoltam. Vártam kicsit, hátha elmegy, de türelmetlen csöngetést hallottam. Na, ha ilyen , megnézem. Kimentem az ajtóhoz. Kinyitottam. A húgom, és annak egy gyerekkori barátnője álltak az ajtóban, bőrig ázva. Ijedten nézhettem rájuk, mert Hugi rám szólt:
– Ne bámulj! Engedj be! – és már sodort is félre, maga után vonszolva barátnőjét. Ajaj! Tiszta lucsok lett utánuk minden.
– Ti ? – kérdeztem tétován.
– Te hülye, nem vetted észre, hogy zuhog az eső? Adj valami száraz ruhát Era ruhatárából! A bugyink is csupa víz! -
Era természetesen a volt barátnőm. A Hugi még nem tudta, hogy elköltözött. Vakargattam a fejemet.
– Hát az nehéz lesz! – makogtam.