Tengerész apa 1. rész

Megijesztett a hangosbemondó hangja a repülőn. Már majdnem ott voltam. Négy éve nem láttam apámat. Ő és anya nem igazán tettek semmit, hogy házasságuk ideális legyen, és mint többkortársam családja, a mienk is válás miatt szétdarabolódott. Két éves voltam, mikor elváltak, és tíz ujjamon megtudom számolni, hányszor láttam apámat azóta. Aggódtam a találkozó miatt, de úgy döntöttem, mégis csak az apám, hát találkozom vele. A saját döntésem volt. Mire nagykorú lettem, tudtam, nem akarok olyan életet, mint amilye anyámnak volt. Visszaemlékszem, mikor épp 12 éves voltam, hallottam nagyapámat beszélni, hogy mindent megtett a válásért, és hogy apám ne láthasson.
Habár nem gyakran láttam apámat, mégis írtam neki anyám és nagyapám tudta nálkül. Barátom Tommy segített, az ő címén leveleztünk, és gondoskodott róla, hogy megkapjam apám leveleit. Szuper szülei voltak, megértették a helyzetemet és megőrizték a titkomat. Tommy apja és nagyapám nem voltak jóban sosem, és nagyapám mindig vissza akart tartani, mikor épp Tommyhoz készültem.

Kiszálltam a gépből. Ideges voltam. Volt még majdnem három órám a busz indulásáig, ami apám szállás helyére visz. Küldött lakáskulcsot. Talán nem lesz mérges, ha így egy nappal korábban érkezem. Összeszedtem a csomagjaimat, átcammogtam a buszállomásra, vettem egy jegyet, ami apám városába visz. A kijelzőn egy óra késés szerepelt az indulási idő mellett. Szóval négy óra az indulásig. Sebaj! Beszórtam a cuccomat a csomagmegőrzőbe, és elindultam felfedezni a buszpályaudvar környékét, arra gondosan ügyelve, nehogy eltévedjek, és tuti visszataláljak.
Itt más volt, mint ahonnan én jöttem. Olvastam az itteniekről, hogy hogyan élnek, de közvetlen közelről látni egészen más és izgalmas élmény volt, különösen a barna bőrű, déli pasikat. Úgy öltöztem, mint bármely más amerikai húszéves fiatal: póló, farmer és sportcipő. Egy mexikói fiú jött épp felém, és kacéran rám kacsintott, és azt mondta „Culo Blanco”. Megértettem, amit mondott, és meglepte válaszom: „¡Vete Tomar por Culo! ”. Nevettünk mindketten, kezet ráztunk. „ez az egytlen spanyol mondat, amit tudok. ” Álltunk a buszpályudvaron, csevegtönk egymással, de aztán indult a buszom. Tudtam, hogy többet akarta volna a beszélgetésnél, de nem volt több időm.