Ébren nem lehet? Majd megálmodom...

Ma este Vele álmodtam. Szeretek Vele álmodni, mert átélhetem azt, amire ébrenlétem nagy részében vágyom. Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért érzek ilyen erős, valahonnan nagyon mélyről feltörő vágyat. Vágyat arra, hogy megérintsem, beleszagoljak a nyakába, átjárjon az illata, bizsergek már a gondolatától is az érintésének. Talán soha nem fogja ezt megérteni, de még ha meg is érti, átérezni biztosan nem tudja. Pedig milyen jó lenne, ha felrobbannánk már egymás gondolatától. Összehozhatnánk valami rendkívülit. A legromantikusabb szerelemes filmnél is érzelmesebb, és a legszaftosabb pornónál is szaftosabb szexet, szeretkezést – bárhogyan is hívjuk. Szóval az álmom..
Sokadjára sikertelenül beszéltünk le egy "randit", most is mérges voltam, és csalódott. Nem értettem, miért van mindig valami kifogás, valami akadály, amiért nem találkozhatunk.
– Na mindegy – gondoltam magamban – és elhessegettem a bánatomat. Munka után nem mentem egyből a buszra, hanem elindultam anyáékhoz. Sötétedett már, a félhomályban sétáltam anyáék felé, amikor megláttam, hogy kisétál a suliból, majd mikor meglátott lassított és felém indult. Minden porcikám sajogni kezdett attól, hogy egyre közelebb jött hozzám. Már ki is vertem a fejemből, hogy ma még esetleg láthatom, éppen ezért nagyon meglepett, és lettem a szokásosnál is izgatottabb. Hozom a szokásos tüneteimet.. nem meglepő. Megáll előttem és köszönésképpen ad 2 puszit az arcomra. Nagyon jól esett, bár nyilván az elmúlt hetek fényében ez egy kicsit kevéske.. De a semminél ez is több, legalább találkoztunk. Kicsit szemrehányóan megjegyzem, hogy látom, nem érsz rá tényleg..
Dühös vagyok kicsit, amiért lemondta, közben meg itt van még a sulinál, nyilván már nem volt órája vagy ilyesmi. Időközben besötétedett, és a park a suli előtt egyébként is elég sötét. Elmosolyodott a látványos felháborodásomon, nyilván ezt az oldalamat nem ismeri, nem voltunk korábban olyan kapcsolatban, hogy valamiért bevágtam volna a durcát. Nekem ez persze nem tetszett, amúgy is mérges voltam, úgyhogy csak rontott a helyzeten, ígyhát továbbindultam, annak ellenére, hogy minden egyes centimétere a testemnek azért kiabált, hogy megérintsen mégegyszer – akárhol.
Közöltem, hogy én nem vagyok hajlandó könyörögni neki, hagyjuk egymást békén, így lesz a legjobb. Karon fogott és megkérdezte, hogy most miért is csinálom ezt, mindketten tudjuk, hogy ez butaság, és akarjuk egymást.
– Persze! – csattantam fel.