A leggyorsabb szex

Abban az időszakban, amikor egyedül éltem, időnként vad és szokatlan, merész dolgokba is hajlandó voltam belemenni. Barátokkal beszélgetés közben merült az fel, hogy milyen gyakori mostanában, amikor valaki akár a megismerkedés napján lefekszik a másikkal, hogy mennyire elterjedtek a gyors, alkalmi kapcsolatok. Ekkor ütött szöget a fejembe: vajon mi lehet a legrövidebb idő – amikor valakivel találkozom, akit korábban soha nem láttam, nem beszéltem vele azelőtt sem telefonon, sem az interneten, nem is tudtam előtte még a létezéséről sem, és szinte utána rögtön következik a szex?
Megtetszett a gondolat és nem tudtam szabadulni tőle. Sokat ábrándoztam ezen: mondjuk együtt utazok a liftben egy jóképű férfival. Hirtelen a lift elromlik, ahogy leáll, véletlenül összeütközünk és azonnal megcsókoljuk egymást, már szabadítjuk is meg a másikat a ruháitól. Vagy beülök olvasni egy szinte senki által nem látogatott könyvtár olvasótermébe: benyitok, ott van egy szimpatikus fiú, rámosolygok, aztán véletlenül leejtem a könyvet – ő segíteni akar, lehajol, hogy felvegye, közben összeakad a tekintetünk, máris csókolózunk és vetkőztetjük egymást.
Az élet azonban mindig hoz előre nem látható meglepetéseket, természetesen nem így történt, hanem valami egészen más, nem várt módon.
A nyáron éppen a jól megérdemelt pihenésemet töltöttem, amikor az egyik barátnőm felhívott: csomagküldő munkát lehet néhány hétre vállalni, szerinte érdemes kipróbálni. Bár kissé morogva, de belementem, úgy gondoltam, jól jön egy kis pénz, és legalább tapasztalok valami újat. Nem volt túl érdekes, általában a megadott címen csengettem és vagy kijött valaki a csomagot átvenni, vagy a postaládában hagytam egy értesítőt.
Az egyik ilyen alkalommal egy társasházhoz kellett vinnem egy csomagot. A cím nem mondott semmit: egy vállalkozás irodájába kellett eljuttatni a küldeményt. Forró nyár volt, az alsóneműk fölött csak egy egyrészes kék színű, a szoknyarészen a térdemig érő ruhát viseltem, a lábaimra felül nyitott papucsot vettem föl. A megadott címet nehezen találtam, mert még soha nem jártam arrafelé, ráadásul a csengő sem jól látható helyen volt. Végül csengettem hosszan, de senki nem válaszolt. Éppen az értesítőt készültem bedobni, amikor megszólalt a kaputelefon:
– Most nem tudok lemenni, ki az? – kérdezte egy fiú hangja.
– Csomagot hoztam! – válaszoltam.
– Jaj, az nagyon fontos, fel tudná hozni? Első emelet hármas ajtó. Nyitom a kaput, be tud jönni!