Albérlet

Két éve még örültem, hogy megengedhetek magamnak egy kis albérletet San Francisco belvárosában, de a város gazdasága fellendült és újabb munkavállalók özönlöttek be. Ez persze általánosságban pozitív dolog, de egy csomó ember életét megnehezítették az égbe szökő bérleti árak. Köztük voltam én is.
Szembe kellett néznem egy rettegett ténnyel: lakótársra volt szükségem. Nem lesz több csend és magány. Isten veled kényelmes kis agglegény lak. A fene vigyen mohó háziúr! – gondoltam. Először a közösségi médiával próbálkoztam. A Facebook ismerőseim java része szerencsére a San Francisco-i öböl környékén élt és bíztam benne hogy lesz köztük valaki, aki hajlandó beköltözni a városba és pár száz dollárt kicsengetni egy hálószobáért. Néhányan kérdezősködtek, de egy komoly érdeklődő sem akadt. Már aggódni kezdtem, amikor megkaptam Ellary levelét.
Ekkor már hónapok óta nem láttam a nővéremet. A diplomája megszerzése után modell és divatipari álmait követve ide-oda költözött. Élt Miami-ban, Los Angeles-ben,... egyszer még Európába is átment dolgozni. De a jelek szerint most visszatért volna San Francisco-ba a család közelébe. Megnéztem az új Facebook fotóit. Nehéz volt beismerni, de csinosabb volt mint valaha. Korábban party tündér volt, de most érettebbnek tűnt. A monitort bámulva a válaszomon töprengtem. Az e-mail-je alapján komolyan gondolta a beköltözést. Neki persze nem lehetett nehéz a döntés az albérleti árakat ismerve. Nekem viszont együtt kellene vele élnem. Fiatalabb korunkban jól kijöttünk egymással, bár megvolt köztünk a testvéri rivalizálás. Én érettebb lettem... ki tudja... talán ő is. De mégiscsak a nővérem. Nem éreztem helyesnek e-mailben intézni egy ilyen fontos dolgot. A családban mindig beszélnünk kellett. A szüleink ellene voltak a családtagok közti elektronikus üzenetváltásoknak. Úgy éreztem hogy fel kell hívnom. Így nem lesznek félreértések és sértődések ha esetleg nem jutunk egyezségre.
Először általánosságokról beszéltünk, majd a lényegre tértem:
– Megkaptam a leveledet. – mondtam.
– És? Él még az ajánlat?
– Él. Már éppen online hirdetést akartam feladni.
– Akkor szerencséd volt. Néhány hónapja a visszaköltözésen gondolkodom és a Facebook kiírásod segített a döntésben.
– Szóval az egészről én tehetek? – kérdeztem viccelődve.
– Abszolúte. És kedvező üzletet várok!
– Ne aggódj!
– Remélem is, mert csak egy kedvező üzletet engedhetek meg magamnak.
A pénz említése kijózanított.