Vámpírok éjszakája

Minden percemet – amit újjászületésem óta élek – egyfajta kielégíthetetlen vágy kísér, amit csillapítani egy halandó sem képes. Vágyom egy vámpír ajkára, hogy végig csókolja sápadt testem és egy nagy péniszre. Halandóként visszafogott fiatal lány voltam, aki inkább a könyvekbe bújt, mint inkább az ágyban.

1983 karácsonya óta vagyok hallhatatlan és, azóta minden éjszaka más férfit fogyasztottam. Egyik sem tudott kielégíteni, így inkább vacsorának voltak jók.

Százévente a halhatatlanok királyi családja egy bált rendez, ahol megjelenik a Föld összes vámpírja. A négy testvér lakhelye a Bering-szoros egyik kis szigetén helyezkedik el, de ezenkívül mindannyiuknak van külön-külön egy-egy kastélya a világ többi részén.

Először lépek be ebbe a kastélyba, ami aranyban pompázik és területe a szigetével egyenlő. Számomra viszont nem a birtok nyűgözött le, hanem, hogy mennyi magam fajta jött el, és persze a négy testvér látványa. Ott álltak a piedesztálon figyelve a vérszívókat. A legfiatalabb testvér, Agriosz nagy örömmel figyelte főleg a férfiakat, de megakadt szeme egy-két nőn is. Csakugyan vágyakozó tekintettel nézelődött Vénusz és Lukrécia. Egyedül a legidősebb testvér Cato volt az, aki alattvalókként nézett mindenkire. Azonnal magával ragadott tartása és egy igazi férfit érzetét keltette. Jól látható helyre álltam, majd le nem vettem a szemem szőke hajáról, kék szeméről és izmos testéről. Minden mozdulata fokozta vágyam s mikor elkapta tekintetem úgy éreztem, hogy az idő lelassul, majd végül megáll.

Vöröses arany szemei megidéztek, és hullámos ajkait megpillantva haraptam meg a sajátomat.

A következő pillanatban Lukrécia termett előttem a semmiből. Kezével támaszkodott a fejem mellett. Egyenes, szürke hajszálai hasáig nyúltak; feketés arany szemei egyenesen az én vöröseimbe mélyültek, dús ajkaival félmosolyt formált.

Rendkívül szép, nagy mellei voltak, amit kirakatba tett előszeretettel. Irigylésre méltó teste volt, amit egyre jobban közelebb hozott hozzám. Bal kezét derekamra csúsztatta.

Tartottam vonzónak nőket és csókolóztam is eggyel, de soha nem éreztem magam leszbikusnak és ezen, vámpírrá válásom sem változtatott, nem úgy, mint a kielégíthetetlen vágyam egy vérszívó férfi és annak farka után.

– Hogy hívnak? – kérdezte suttogva.

– Anna – válaszoltam.

– Anna – ismételte. – Szép neved van.

Testével gyengéden, aprókat kígyózott.