Egyszer régen...

Egy játszótér felé tartok. Az a célom, hogy leüljek a mászóka tetejére. Ezt a gyerekeknek szánt játékot úgy kell elképzelni, hogy van néhány lépcső fok, és a legutolsó szintnél kezdődik egy torony. Oda szoktam felülni és nézni, hogy játszanak a kicsik. Megfogom a legelső vas rudat, és elkezdek felfele mászni. Ahogy megyek egyre feljebb, fülemben lágy dallamok szolnak, ezért nem hallom, hogy valaki szól hozzám. Felérek a csúcsra, és meglátom. Egy fiú ül fent. Cigizik. Meglepődöttségemben majdnem hátra esek. Felülök a szélére, és kiveszem a fülhallgatót.
– Szia. – mondja. A torkom teljesen kivan száradva, alig tudok megszólalni, de én is viszonzom a köszönést.
– Mit keres itt ilyenkor egy ilyen szép lány? – kérdezi. Sosem tartottam magam szépnek, ezért úgy gondolom, meg persze a mellette lévő Jack Daniel's – es üvegből következtetek arra, hogy már nem teljesen józan.
– Nem vagyok szép, és nem tudok aludni. Ezért jöttem ki ide. – felelem.
– Akkor nagyon hasonlítunk. – válaszolja. Bólintok, majd felülök rendesen mellé. Jobban látom így, még ebben a gyér fényben is. Alig lehet több húsznál. Borostás arca és kék szeme van. Haja bronzosnak tűnik és elég kócos. Észreveszi, ahogy nézem. Rámnéz, közel hajol, mintma megakarna csókolni...
– Kérsz piát? Még nem ittam bele, úgyhogy nyugodtan ihatsz belőle. – mondja.
– Kösz nem, én nem piába folytom a bánatom.
– Hanem mibe?
– Penge.
Értetlen fejét látva, elunt fejet vágok, majd felhúzom a kabátom ujját. Szeme kiguvvad, és felemeli a kezem. Több mint 40 vágás van rajtam. Várom a reakcióját de amit akkor tesz, arra nem számitok. Megpuszilja a sebeket. Rámnéz, majd megcsókol. Nem voltam mostanában ilyen boldog. Együttérzően figyel, majd megint megcsókol.
– Lépjünk le. – mondja, majd felugrik, és majdnem bevágja a fejét. Szó nélkül követem. Nem érdekel senki sem. Az én életem. És ha én most vele akarok menni, akkor elmegyek vele és kész. 19 évesen árvának lenni, szívás. De vannak pozitív oldalai.