Fotózás
Megjelenés: 2018. december 5.
Hossz: 29 790 karakter
Elolvasva: 2 865 alkalommal
Saját ötlet alapján Sinara engedélyével
(Sinara átírta a történetemet, de az alapötlet az enyém, ezért merem a magaménak tekinteni.)
(Sinara átírta a történetemet, de az alapötlet az enyém, ezért merem a magaménak tekinteni.)
A fotós elmerengve ült számítógépe előtt. Lassan kattintgatott, lapozgatta a képeit. Egyik keze hüvelyk és mutatóujjával körbesimította vékony körszakállát, majd gondterhelten felsóhajtott és beletúrt rövid, őszülő hajába. Már évtizedek óta űzte ezt a mesterséget, de már az idejét sem tudta, mikor volt ilyen nehéz dolga utoljára.
A számítógép képernyőjén minden egyes kattintásra egy újabb csinos lány fotója jelent meg. Mind fiatal, üde, mosolygós. De valami mégis hiányzott. A férfi nem tudta volna pontosan megfogalmazni, hogy mi, de volt már annyi tapasztalata, hogy érezte. Minden egyes kép után fintorogva húzott ki egy-egy nevet a gép előtt az asztalán heverő listából, majd egy gombnyomással áttért a következő lányra.
Régen foglalkozott már ilyesmivel. Bár nagyon hiányzott neki, néha már kezdte bánni, hogy úgy döntött, ismét belevág. A fényképezőgép mögött töltött több tucatnyi év alatt számtalan esküvőn, évfordulón, ballagáson, konferencián és egyéb rendezvényen fotózott már. Az igazi szenvedélye viszont az volt, ha csinos fiatal lányokkal dolgozhatott, akik fesztelenül pózolnak előtte, mosolyogva mutatva meg magukból minél többet. Röviden, élt-halt az aktfotózásért. Ezért hát, mivel már évek teltek el az utolsó alkalom óta, amikor utoljára meztelen lányok fordultak meg a kis fotóstúdiójában, úgy döntött, most ismét belevág, és feladott egy hirdetést az egyik népszerű magazinban.
Néha azt kívánta már, bárcsak ne tette volna. Nem mintha jelentkező nem lett volna. Jöttek a lányok bőven. Sőt, mit jöttek? Özönlöttek, mint az árvíz. Egymásnak adták a kis stúdió kilincsét. A fotós áldotta az eszét, hogy, a régi jól bevált módszerekhez való ragaszkodása ellenére, nem régiben az analóg technikáról átváltott a digitálisra. Ha nem tette volna, most térdig gázolna a filmekben, hogy aztán szépen, lassan egyesével dobálja ki az összeset a kukába.
Mindegyik fotó jól sikerült, ezt nem tagadhatta le senki. Egy olyan versenyen, ahol csak a fotós technikáját, a beállítást, a képminőséget nézik, jó eséllyel még akár első helyet is nyerhetett volna. A lányok minden képen szépen tartották magukat, csábosan mosolyogva az objektívbe. Az egész viszont csak a felszín volt. Mögötte semmi tartalom. Mindig elámult azon, hogy ezek a mai lányok mennyire szeretik mutogatni magukat. A többségnek elég lett volna csettintenie ahhoz, hogy szó nélkül ledobja a bugyiját. A tekintetük azonban üres volt.
A számítógép képernyőjén minden egyes kattintásra egy újabb csinos lány fotója jelent meg. Mind fiatal, üde, mosolygós. De valami mégis hiányzott. A férfi nem tudta volna pontosan megfogalmazni, hogy mi, de volt már annyi tapasztalata, hogy érezte. Minden egyes kép után fintorogva húzott ki egy-egy nevet a gép előtt az asztalán heverő listából, majd egy gombnyomással áttért a következő lányra.
Régen foglalkozott már ilyesmivel. Bár nagyon hiányzott neki, néha már kezdte bánni, hogy úgy döntött, ismét belevág. A fényképezőgép mögött töltött több tucatnyi év alatt számtalan esküvőn, évfordulón, ballagáson, konferencián és egyéb rendezvényen fotózott már. Az igazi szenvedélye viszont az volt, ha csinos fiatal lányokkal dolgozhatott, akik fesztelenül pózolnak előtte, mosolyogva mutatva meg magukból minél többet. Röviden, élt-halt az aktfotózásért. Ezért hát, mivel már évek teltek el az utolsó alkalom óta, amikor utoljára meztelen lányok fordultak meg a kis fotóstúdiójában, úgy döntött, most ismét belevág, és feladott egy hirdetést az egyik népszerű magazinban.
Néha azt kívánta már, bárcsak ne tette volna. Nem mintha jelentkező nem lett volna. Jöttek a lányok bőven. Sőt, mit jöttek? Özönlöttek, mint az árvíz. Egymásnak adták a kis stúdió kilincsét. A fotós áldotta az eszét, hogy, a régi jól bevált módszerekhez való ragaszkodása ellenére, nem régiben az analóg technikáról átváltott a digitálisra. Ha nem tette volna, most térdig gázolna a filmekben, hogy aztán szépen, lassan egyesével dobálja ki az összeset a kukába.
Mindegyik fotó jól sikerült, ezt nem tagadhatta le senki. Egy olyan versenyen, ahol csak a fotós technikáját, a beállítást, a képminőséget nézik, jó eséllyel még akár első helyet is nyerhetett volna. A lányok minden képen szépen tartották magukat, csábosan mosolyogva az objektívbe. Az egész viszont csak a felszín volt. Mögötte semmi tartalom. Mindig elámult azon, hogy ezek a mai lányok mennyire szeretik mutogatni magukat. A többségnek elég lett volna csettintenie ahhoz, hogy szó nélkül ledobja a bugyiját. A tekintetük azonban üres volt.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 14 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
p
papi
2021. március 13. 10:35
#10
Hát ez nagyon jóra sikeredett.
1
f
feherfabia
2019. december 22. 08:54
#9
Nagyon jó! 10P
1
s
sunyilo
2018. december 15. 19:19
#8
Naggyon teccett...
1
K
Kervin
2018. december 6. 06:16
#7
Köszönöm mindenkinek! Az igazi siker Sinaráé, mert az én alaptörténetemet, ő tette színesebbé!
1
l
listike
2018. december 5. 10:17
#6
Kiváló történet.
1
c
cscsu50
2018. december 5. 08:37
#5
érdemes fotózni
1
v
veteran
2018. december 5. 08:12
#4
Egyetlen szó: REMEK!
1
A
Andreas6
2018. december 5. 07:10
#3
Nagyon tetszett!
1
a
A57L
2018. december 5. 03:54
#2
Jó munkahely és jó az írás is.
1
T
Törté-Net
2018. december 5. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1