Érdekes szülinap

Az írásom megtörtént velem tavaly december 20-án. A nevek nem valódiak, ezt nézzétek el nekem.

Állandó rohanás, munka és rohanás... alig marad idő a szórakozásra, egyebekre. A korombeliek érthetik mire gondolok. 40-40 éves házaspár vagyunk. Nejem Tilda, én Alex vagyok. Van egy 18 éves nagy lányunk, Ő Lilla. Mi mind ketten melózunk, lányunk még sulizik. Nejem olyan kis latinos alkatú nőcske, kora ellenére elég szemrevaló. Én eresztettem egy kis pocakot, de a lányom azt mondja – apa te még mindig jó pasi vagy-

Átlagos napnak indult, havas, kissé hideg nap. Én aznap nem mentem már dolgozni. Nejem még bement, volt dolguk odabent. Én logisztikával foglalkozom, nejem egy szakképző intézményben oktató.
Otthon pihentem, készültem a meglepikre és a többi. Eszemben sem volt, hogy aznap van a születésnapom... vagyis el nem felejtettem, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, hisz előre szóltam, nem kell felhajtás, majd a karácsonnyal együtt letudjuk azt is. Lányom 9 körül elment a barátnőjéhez a Jázminkához, /ő is 18 éves/ és hogy sokáig nem jön, mert onnan megy az anyjához és majd együtt jönnek meg úgy 13-14 körül. Gondoltam nem is baj, legalább csend lesz a házban. Már bele is merültem a gondolataimba, amikor csengetnek.
– Jöjj be és mutasd meg magad – szólt az engedélyem.
Ajtó nyíllik, de senki nem szól.
– Hahó, gyere be a konyhába. Ki vagy és mit akarsz!
– Szia Alex bácsi, Lilla fent van? – Jázminka volt a lányom legjobb barátnője. Ő pont a lányom ellentétje. Lilla átlagos magasságú, teltebb alkatú és igazi kreol bőrű lányka, majdnem mint az anyja. De Jázmin pedig, magas kb 180 cm, de nem vékony, hanem arányosan el van osztva, mint egy földre szállt angyal.
– Lilla hozzád ment, még úgy 9 körül.
– Azta... én már fél 9 után nem voltam otthon.
– Hívd fel, ott a telóm.
Elvette a telefont, majd elvonult, alig pár pillanat és jön...
– Baszik az felvenni!
– Azta, nézd már ilyen szép lánynak ilyen csúnya szája!
– Áhhh, nem lehet ezt felhívni soha. Na, de felmennék a szobájába, ha nem baj, van ott pár dolog, ami az enyém és kellene.
– Rendben, menj csak, úgyis itt lógsz állandóan, már a nevemre íratlak.
– Okés, de ide is költözök, de nincsenek szabályok, azt csinálok, amit akarok.
– Na, menj inkább a dolgodra, így is túl szabadok vagytok.