Szédületes vágyakozás

A párommal már régóta nem élvezem a szexet. Már nem szerelemből, csak megszokásból vagyunk egymás mellett. Biztos vagyok benne, hogy ezt ő is érzi. A szeretkezéseink egyhanguak, és unalmasak... Minden apró zaj, vagy apró mozzanat már gátol bennünket az élvezetekben. Nem is vágyom már rá testileg, fel sem tud izgatni igazán. A szex közben mindazon jár az agyam, hogy mikor lesz már vége, párom pedig rend szerint lebukik, hogy közben a televíziót nézi.

Másra vágyom igazán. Egy olyan személyre az életemből, akivel egyszer már sikerült átélnem a csúcsok csúcsát. Annyira élveztem vele, hogy az már szinte vergődés volt. Minden egyes percére vissza tudok gondolni, minden egyes mozzanat megmaradt emlékemben.

A minap úgy alakult, hogy külön aludtam a páromtól, így gondoltam, ráírok Márkra. És mit ad Isten? Ő is emlékszik minden egyes percre amit együtt töltöttünk. Fáj a szívem ha arra gondolok, hogy képes voltam vele megcsalni Adriánt, de valahogy érzem, hogy minekt összeköt valami Márkkal.

Emlékszem, miután lefeküdtünk kérte a segítségemet, hogy válasszunk együtt jegygyűrüt a barátnőjánek, mert úgy érzi – ha bár felemelő volt velem az aktus-, lassan itt az ideje annak, hogy lekösse életét mellette. A szívemet facsarta a bánat és az irigység, a lelkemből darabok szakadtak ki amikor mosolyogva támogatóan azt mondtam Márknak, "Igen, ez egy csodálatos eljegyzési gyűrű"

Már órák óta beszélgetünk, amikor már készülödtem az esti forró nyugtató fürdőre csendes, magányos otthonomban. Ekkor gondoltam eggyett, és küldem a szép, hosszú, sima, nedves lábaimról egy képet Márknak. Amekkora meglepetést vártam tőle, pont akkorát nem kaptam, csak kritikát, hogy csak ennyi tellik tőlem.

Nekem sem kellett több, éreztem írásán hogy ez egy kihívás számomra. Amint kiszáltam a habfürdőből, és megszárítottam a hajamat elhatároztam, hogy legalább ma estére elcsábítom a szívem csücskét. Felvettem egy igen szexi fekete csipkés melltartót, és egy hozzá illő masnis éjsötét tangát, valamint egy lenge pollót. Arra gondoltam, hogy ha bár a távolság köztünk most igen nagy, akkor is megpróbálok helyet szorítani magamnak az emlékezetében.