Írók
Megjelenés: 2018. november 26.
Hossz: 45 946 karakter
Elolvasva: 1 062 alkalommal
– Beszélhetnék veled?
Dana az iskolabuszról leszállva alig lépett be az ajtón amikor meghallotta a szavakat. A mostohaanyja a konyhaajtó keretének támaszkodva fogadta. A kezében egy pohár bor volt és lehet hogy nem ez volt az aznapi első.
– Miről? – kérdezte a lány.
– Menj fel és pakold le a táskádat! A konyhában várlak. – felelte a nő és megfordult.
Dana utánanézett és azon töprengett hogy mi az ördögről akarhat beszélni. Azután vállat vont és felment emeleti szobájába.
A konyhába visszatérve Ann – t a pultnál találta ahogy a borát kortyolgatta. A lány megmerevedett és gyomra görcsbe rándult amikor meglátta a jegyzetfüzetét a konyhapulton.
– Ülj le mielőtt elájulsz! – javasolta a nő.
Dana hagyta hogy az egyik székhez kísérjék és leültessék. Az az átkozott füzet pont előtte volt. A mostohaanyja egy borosüveggel a kezében a lány elé ült és egy pohárba kétujjnyi vörösbort töltött. Dana előbb a pohárra majd a nőre nézett, aki kortyolt a saját italából és azt mondta:
– Hol is kezdjem... talán a jegyzetfüzeteddel.
Dana úgy érezte hogy hányinger kerülgeti.
– A fiókodnál jobb rejtekhelyet is találhatnál neki. – mondta a nő majd kézbe vette és lapozgatni kezdte.
Dana lesütött szemmel magába roskadva ült.
– Persze eszembe sem jutott volna keresni, ha apád nem telepít felügyelőprogramot a számítógépedre.
Dana levegő után kapott és végre Ann tekintetébe nézett. A böngészési előzményei még a jegyzetfüzetnél is rosszabbak voltak. Szinte hallotta ahogy egy képzeletbeli hóhér a bárdját köszörüli.
– Szerencséd hogy apád nem egy kimondott informatikai mágus. Képes voltam megváltoztatni a jelentéseket, hogy elfedjem a nyomaidat. – folytatta a nő.
– A nyomaimat? – kérdezte elképedve Dana.
– Gondolom okosnak gondoltad magad amikor törölted a böngészőben az előzményeidet, de a megfigyelőprogramot nem tudtad kicselezni.
A mostohaanyja továbbra is mosolygott és hangja barátságos volt. Dana nem értette. Nyilván látta hogy milyen oldalakon járt és olvasta a jegyzetfüzetét. Miért nem kiabál?
– Elég ijedtnek tűnsz. Nem kérsz? – kérdezte a nő a vörösborra mutatva.
– Ebből? Ez bor! – mondta Dana.
A mostohaanyja csak mosolygott és folytatta:
– Szóval elolvastam a felügyelőprogram jelentéseit és kicsit meglepett hogy mennyi oldal volt ismerős számomra is.
– Ismerős? – pislogott Dana.
A nő elnevette magát és azt mondta:
Dana az iskolabuszról leszállva alig lépett be az ajtón amikor meghallotta a szavakat. A mostohaanyja a konyhaajtó keretének támaszkodva fogadta. A kezében egy pohár bor volt és lehet hogy nem ez volt az aznapi első.
– Miről? – kérdezte a lány.
– Menj fel és pakold le a táskádat! A konyhában várlak. – felelte a nő és megfordult.
Dana utánanézett és azon töprengett hogy mi az ördögről akarhat beszélni. Azután vállat vont és felment emeleti szobájába.
A konyhába visszatérve Ann – t a pultnál találta ahogy a borát kortyolgatta. A lány megmerevedett és gyomra görcsbe rándult amikor meglátta a jegyzetfüzetét a konyhapulton.
– Ülj le mielőtt elájulsz! – javasolta a nő.
Dana hagyta hogy az egyik székhez kísérjék és leültessék. Az az átkozott füzet pont előtte volt. A mostohaanyja egy borosüveggel a kezében a lány elé ült és egy pohárba kétujjnyi vörösbort töltött. Dana előbb a pohárra majd a nőre nézett, aki kortyolt a saját italából és azt mondta:
– Hol is kezdjem... talán a jegyzetfüzeteddel.
Dana úgy érezte hogy hányinger kerülgeti.
– A fiókodnál jobb rejtekhelyet is találhatnál neki. – mondta a nő majd kézbe vette és lapozgatni kezdte.
Dana lesütött szemmel magába roskadva ült.
– Persze eszembe sem jutott volna keresni, ha apád nem telepít felügyelőprogramot a számítógépedre.
Dana levegő után kapott és végre Ann tekintetébe nézett. A böngészési előzményei még a jegyzetfüzetnél is rosszabbak voltak. Szinte hallotta ahogy egy képzeletbeli hóhér a bárdját köszörüli.
– Szerencséd hogy apád nem egy kimondott informatikai mágus. Képes voltam megváltoztatni a jelentéseket, hogy elfedjem a nyomaidat. – folytatta a nő.
– A nyomaimat? – kérdezte elképedve Dana.
– Gondolom okosnak gondoltad magad amikor törölted a böngészőben az előzményeidet, de a megfigyelőprogramot nem tudtad kicselezni.
A mostohaanyja továbbra is mosolygott és hangja barátságos volt. Dana nem értette. Nyilván látta hogy milyen oldalakon járt és olvasta a jegyzetfüzetét. Miért nem kiabál?
– Elég ijedtnek tűnsz. Nem kérsz? – kérdezte a nő a vörösborra mutatva.
– Ebből? Ez bor! – mondta Dana.
A mostohaanyja csak mosolygott és folytatta:
– Szóval elolvastam a felügyelőprogram jelentéseit és kicsit meglepett hogy mennyi oldal volt ismerős számomra is.
– Ismerős? – pislogott Dana.
A nő elnevette magát és azt mondta:
Ez csak a történet kezdete, még 21 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tetszik.