Az a 10 nap 1. rész

Péntek délelőtt volt, már a holnapra koncentráltam mikor a telefonom, a lányom hívott, kórházba vitték kanyaró gyanújával a kollégiumból. Holnap hajnalban indultunk volna a férjemmel egy 10 napos üzleti útra ami hónapok óta volt tervezve, napra, órára kiszámolva... Minden lecsekkolva, ő tárgyal, felmér, előkészít én meg dolgozom be a gépbe. Egy nyaralóhelyen jól jövedelmező, de kemény munka volt a kilátás. Itt a vég, a férjem csak ennyit tudott kinyögni mikor közöltem vele a tényeket. Megoldok mindent, ígértem neki, ami komoly feladatnak bizonyult. A nővérem jutott eszembe, neki gyerekjáték az ilyen meló, a munkahelyén meg leállás van... Hívtam is rögvest a telóján, harmadszorra fel is vette.

– Ments meg, a gyerek kórházban, sógorod a csőd szélén, én meg lassan a diliházban – jött ki belőlem egy szuszra.

– Mi a csoda van veletek – kérdezte vissza értetlenül.

Kicsit lenyugtatott higgadt hangja, ki is fejtettem bővebben, a lényeg az volt, hogy a 10 napra helyettesítenie kellene.

– Rendben – adta be a derekát, még engem is meglepett, milyen könnyen ment.

– Hajnal 4 – re ott van érted – tettem le megkönnyebbülve.

– A sógornőd fog neked adminisztrálni helyettem és felügyel majd, hogy nehogy valaki bedobja magát nálad a kelleténél jobban – vihogtam a telefonba köszönés nélkül.

– Miiiiiiii??? – a férjem reakciója nem volt váratlan, különösebben nem imádta a nővérkémet.

– Ez van, vagy senki – zártam rövidre.

Letett.

Este jött haza, már összepakoltam neki mindent, jó éjt puszi volt csak, más semmi, ideges voltam a gyerek miatt.

Korai kelés, indulás 8 – kor már az első helyszínen várják.

/Nővérem szemszögéből/

Megállt a sógi a házunk előtt, a férjem puszit adott és jó munkát kívánt kaján vigyorral, tudja hogy a viszonyunk nem felhőtlen. Szürke kosztüm térd alatti szoknyával, magassarkú volt rajtam, rajta ing, szövet nadrág, szintén szürke.

A bőröndöm a csomagtartóba tettük az övé mellé és indulás...

A GPS törte meg a csendet.

– Ha idegesít, állíthatok, rajta – ez, volt az első mondat a kocsiban – aludhatsz kicsit még.

– Kialudtam magam, nem vagyok fáradt – válaszoltam.

Bár mást csináltunk volna az éjjel... most egy darabig úgysem lesz semmi, mármint szex terén... elég rég volt az uccsó – elmélkedtem magamban.

– Mi ez a fene nagy baj nálatok – kérdeztem kíváncsian.