Diszkópatkány

Sokáig sikerült szinte önmagam előtt is eltitkolnom. Aztán váratlanul felszínre tört és átformálta jövőmet.
Nem akartam elmenni a többiekkel a diszkóba, de annyit nyaggattak, piszkáltak, hogy nyuszi vagyok, gyáva kis pöcs, meg hogy ott talán találok egy tökrészeg csajt, aki összeáll velem, ha már ilyen kis nyamvadtnak vagyok, hogy végül követtem őket. Belépve mellbecsapott a dübörgő zene, összezavartak a pulzáló, táncoló fénycsíkok, és felfordult a gyomrom. Mondjuk, ez utóbbit lehet, hogy az a Red bullos vodka okozta, amit jövet belém diktáltak. A tömegben hamar elszakadtam az úgy nevezett haverjaimtól. Az volt a tervem, hogy még tengek-lengek egy kicsit, majd amikor már biztos nem látnak, elhúzom a csíkot.
Miközben mindezeken elmélkedtem a lüktető zene hatására önkéntelenül mozogni kezdtem. Pár perce táncolhattam, amikor hátulról erős kezek megragadták a derekamat. Talán a pia miatt, de nem álltam le, tovább riszáltam magam, miközben egyik keze elindult felfelé és bekúszott az pólóm alá. Magához szorított és a fülembe súgta: „nagyon szexi vagy”. Erre már feleszméltem: – Egy pasi ölelget! Kemény farka a fenekemnek nyomódik, ujjai a mellbimbómat morzsolgatják. Megijedtél? – kérdezte halkan.
– Én... – kezdem, de félbeszakított.
– Szégyenlős vagy? Ne félj, itt mindenki magával meg a párjával van elfoglalva. Senki nem figyel rá.
– Aha – nyögtem – hogy mondjam el neki, hogy soha nem voltam még pasival, nem vagyok meleg és nem...
– Olyan jó veled táncolni – nyalintja meg a fülemet – megfordulsz? Lássuk tetszünk-e egymásnak.
Megpördített. Talán pár évvel idősebb lehetett, mint a diszkó látogatóinak átlagéletkora. Nyitott inge látni engedte, csupasz mellét, széles fehéres fényű nyakláncát. Egyik fülébe diszkrét arany fülbevalót is viselt, ujjait több gyűrű is díszítette. Ezt láttam én. Hogy ő mit látott az nem értettem. A suliban nyápicnak csúfoltak, kigúnyolták szőkés hajamat (jobban be kellett volna festeni hercegnő), arcomat (úgy nézel ki, mint a tízéves húgom). Ő meg...
– Szólíts Márknak A te a neved szépségem? – kérdezte.
– Alex. – válaszoltam révetegen.
Olyan isteni volt az illata, és olyan jó érzés, ahogy védelmezően átölelt. Közelebb nyomult, csak egy aprócska csípőmozdulat, azért csinálta, hogy elveszítsem a fejem, aztán mozdulatlanná dermedt. A farkam fájdalmasan lüktetet. Kutatóan fürkészte az arcom, aztán a tekintete a számra tévedt.